|
Makfalvi Zoltán, Somay Péter
A Mohos tőzegláp
| |
A Hargita vulkáni vonulatát délen lezáró Csomád masszívum északi ikerkráterében található a Mohos tőzegláp. Ez az 1050 m tengerszint feletti magasságban fekvő európai hírességű természeti ritkaság országunk egyik legértékesebb botanikai védterülete.
A Mohos tőzegláp évezredeken át alakult ki. A hajdani krátertó fokozatosan magashegyi felláppá alakult, amely tápanyagban szegény és hideg, savas vegyhatású (pH: 3,8-4,1) vizzel átitatott.
A tőzegláp 10 méternél nagyobb tőzegvastagságával és 80 ha területével egyedülálló Európában. Védetté nyilvánítása 1954-ben megtörtént és szerepel a Román Akadémia nyilvántartásában.
A Szent-Anna tó és a Mohos tőzegláp együttesét 1980-tól védterületként tartják nyilván és a 480 ha védett terület szerepel a Hargita Megye Tanácsának 13/1995-ös Határozatában is.
Jókai Mór így jellemzi a Mohost: „… fákkal, szittyóval benőtt zsombikok, mintha ezernyi sírhalom volna egy rakáson, rőt színű bozót, verhenyes növénygubanc, amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék lucfenyő, egy göcsörtös árva nyírfa… bársonynak látszó halmok kövér mohából. S azon az elijesztő pázsiton alul az ismeretlen mélység… Mikor aztán ezt körülkerülve a hegytetőre felkapaszkodunk s onnan tekintünk rá vissza, akkor meg már csábítóan varázsló tündérország áll előttünk. A lapály száz meg száz gömbölyű tengerszemmel van behintve, olyanok azok, mintha ablakai volnának egy földalatti világnak, valamennyi beszegve a vízitök fehér tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor a lemenő nap visszatükröződik rajtuk, úgy látszik mintha arany-tányérok volnának zöld abroszra rakva.”
Mára a tavacskák száma jócskán megcsappant (1963-ban 24-et számoltak) de megmaradt a közel 10 m3 vastag 3 millió kitevő tőzegrétegen élő tundrai jellegű növényvilág védett reliktum-növényeivel.
A tarka tőzegmohaféléknek (Sphagnum) itt képviselt közel 20 faja képezi a mai flóra alapzatát. Gyorsan nő és kis párnácskák formájában emelkedik ki a környezetéből. Ezeken élnek a védetté nyilvánított tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), a tőzegáfonya ( Vaccinum oicoccos ssp. microcarpum) és a rovarevő harmatfüvek (Drosera rotundifolia, D. anglica, D. obovata), valamint a mámorka és a varjúbogyó (Empetrum nigrum), a gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), a vörös áfonya (Vaccinium vitisidaea), fekete áfonya vagy kokojza (Vaccinium myrtillus) és a ritka korpafűfaj (Lycopodium). A savas kémhatású tavacskák szélén megjelenik az álszittyó (Scheuchzeria palustris), a májmoha (Cephalozia fluitans) és a lizinka (Lizimachia thyrsiflora).
A pókok közül a Mitopus morio lelhető meg, mint jégkorszakbeli reliktum.
A tundrai tájat idéző növényzetet törpenyír és csenevész erdei fenyőcsoportok egészítik ki.
A mohos ökoszisztéma több madárfajnak biztosít otthont.
Dr. Hankó Vilmos Székelyföld c. 1896-ban megjelent munkájában már felhívja a figyelmet a tőzegláp veszélyeztetett állapotára: „Hajh, másképp van az ma, mint volt hajdan a Kukojszáson (Mohoson); de körülötte is. A feléje ereszkedő hatalmas hegytetők erdeje eltűnt, torzsig rágott legelő váltotta fel; csupán a Büdös gerincéhez támaszkodó hegyoldalon tengődik még a sarjerdő.
Marhajárta csapások és foltonként legelt területek dísztelenítik manap a Kukojszást. Tündérvonásai, egy-két sajátszerű növénye eltipródtak már. De azért maradt még emlékül egy-egy kevés reánk is a régi jó időkből.”
A Mohos tőzegláp épsége egyre veszélyeztetebb. A század elején végzett lecsapolási kísérletek nyomai eltűnőben vannak ugyan, de a lápot észak fele lecsapoló Veresvíz patak 40-50 méter mély kanyonszerű völggyel vágta át a hajdani vulkáni törmelékből felépülő kráterperemet. A patak a nevét a vöröses-barna színű tőzeg-létől kapta, amit folyamatosan szállít a lápból, lassú kiszáradásra ítélve azt.
A láp sajátos növénytársulását az időszakos legeltetés, a szabályozatlan turizmus és a terjedő erdei gyümölcsgyűjtés veszélyezteti.
Egyre sürgősebbé válik tehát a Mohos tőzegláp, Európa egyik jelentős botanikai ritkaságának fokozott védelme. Legfontosabb lenne a láp kiszáradásának, a környékén való legeltetésnek a megakadályozása, a turisták behatolásának meggátolása, valamint egy olyan sajátosan kiképzett tanösvény létesítése, amelyen szakképzett vezetéssel megtekinthetőek lennének a tőzegláp védett értékei, ahogy azt a sokat emlegetett ökoturizmus szabályai megkövetelik.
A Csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökség keretében elkészült a komplex rezerváció, a Szent-Anna tó és a Mohos tőzegláp, Székelyföld eme gyöngyszemei védelmének a terve.
Megvalósításához nyújtott bármilyen segítség (ötlet, tevékenység vagy kivitelezéshez szükséges anyagi támogatás megszerzése) előbbre vinné a környezet- és természetvédelem ügyét Hargita megyében.
© AVES MEDIA
|
|