Dr. Kiss J. Botond
A pásztorgém már fészkel a Duna-deltában is

Bár századunkban számos állatfaj ritkult meg a kihalásig, ismeretes néhány kivétel, amikor valamely állatfaj nemcsak, hogy nem halt ki, hanem eredeti elterjedési területét megnövelte. Ilyen ritka például a pásztorgém (Bubulcus ibis). Sokszor láthatjuk e fehér madarat afrikai témájú állatfilmekben, amint a nagy fűevők (elefántok, bivalyok, vízilovak stb.) által felriasztott rovarokat kapkodja el, ügyesen kerülgetve e súlyos patákat.

A szarvasmarhákhoz kötődő életmódja után nyerte nevét is, amely legtöbb nyelven a tehénnel kapcsolatos (Kuhreirher, Cattle egret, Heron garda beufs, Airone guardaboi, Koereiger stb.)

Eredeti hazája Afrika, ahonnan nem csak a szomszédos Ázsiába illetve Európába származott át, hanem az utolsó száz évben elterjedt az észak- és délamerikai kontinens valamint Ausztrália nagy területeire, sőt Új Zélandra s a csendes Óceán számos szigetére is.

A rohamos térhódításának okai között – a nyilvánvalóan a nagy alkalmazkodó képesség mellett - ott vannak nagyméretű erdőirtások következményei és a szarvasmarhatenyésztés elterjedése is.

Ezen gémfaj aránylag könnyen felismerhető, akár beavatatlanok számára is. Színben, nagyságában a kis kócsag (Egretta garzetta) és a selyemgém (Ardeola ralloides) között áll, de a masszív csőre, buksi feje jóval vaskosabb ezekénél. A nászruhás példányok sárgás tarkó- és válltollakal ékeskednek, csőrük-lábuk vöröses. A fiatalok, vagy nyugalmi ruhás példányok esetében a dísztollak hiányoznak, a lábak és a csőr zöldesek.

Ha szem előtt tartjuk a faj közismert vonzalmát a legelő szarvasmarhák iránt, bizonyára terepen is könnyen felismerjük.

A pásztorgém első romániai előfordulásáról a múlt század ’80-as éveiből vannak adatok, az al-Duna mentéről. 1928 után nincs több adata egészen 1993-ig, ekkor viszont többször is észlelik a Duna-deltában. Az 1994-es és 1995-ös évek nem hoztak új információkat, de 1996-ban a pásztorgém első romániai fészkelése bizonyítást nyert; Murighiol környékén vegyes gémtelepen költött sikeresen egy pár.

1997-ben két fészekről, 1998-ban már hatról tudtak a kutatók.

Az 1999-es évben bebizonyosodott, hogy a pásztorgém csakugyan megtelepedett: tucatnyi fészkelő pár található nem messze Tulceatól, ugyancsak vegyes gémtelepben.

Az itt készültek az első bizonyító jellegű fényképfelvételek is, Romániában először. A fészkek 3-5 méteres magasságban vannak fűzfákon, s látszatra nem különböznek a hasonló nagyságú egyéb gémfajok fészkétől. A tojások színe igen világos, majdnem fehéres kék. Míg a többi gémfaj 4-6 tojást rak le, a pásztorgém esetében 9 tojást számláltunk egy fészekaljban. E szaporaság szintén összefügg látványos térhódításával.

A deltában április végétől december elejéig figyeltek meg pásztorgémeket, rendszerint szarvasmarhák közelében. A dél-európai pásztorgém-populáció Spanyolországban, Észak-Afrikában telel, a deltai példányokkal kapcsolatban még nincsenek adatok.

Mivel romániai viszonylatban új fajról van szó, a pásztorgémmel kapcsolatos minden információ értékes lehet.

<< vissza