Szeley-Szabó László - Sepsi Árpád
A barnamedve trófeája

A nagyvad elejtőjének azt a személyt tekintik, aki az első halálos lövést adta le a vadra. A trófea győzelmi jel, vadászati kultúrérték: nem más mint a vadászélmény tárgyi emléke, a zsákmány időtálló, megőrizhető része. A medvekoponya és a bőr együttesen alkotja a trófeát, de külön-külön is bemutathatók. Az állatvilágban a fajok mindenike taxonómiailag fontos értékmérő tulajdonságokat hordoz, és e tekintetben a koponya kiemelkedő helyet foglal el. A kialakult felnőtt koponyaforma a már befejeződött ontogenetikus formaképződés eredménye. A nyilvánvaló formabeli különbségek, a számszerű adatokkal kifejezhető méretbeli eltérések szembetűnők, de ugyanakkor a maximális és minimális véglet között számos átmeneti forma és méret található. A koponyát centiméterben mérik: bronzérmes az 53,00-54,99 centiméteres, ezüstérmes az 55,00-56,99 centiméteres és aranyérmes az 57,00 centiméteren felüli koponya (VARICAK, V. /2000/ : Trophäenbewertung der europäischen Wildarten. Edition Hubertus, Österreichischer Agrarverlag).
A 172 lemért kárpáti barnamedve-koponya (110 hím; 58 nőstény; 4 ivarát nem ismertük fel) nagysága azt mutatja, hogy bár a hímek és a nőstények koponyaméretei bizonyos fokú átfedést mutatnak, a szagittális taraj alakja után nagyjából megkülönböztethető a két ivar. (A taraj szétágazása a hímeknél a fronto-parietális varraton vagy az előtt van, a nőstényeknél pedig mindig e varrat mögött helyezkedik el és tompább szöget zár be.) A mért koponya hosszúsági adatok a következők: a hímeknél a min.= 42,70 cm, a max.= 65,00 cm (x = 56,49 cm); a nőstényeknél a min.= 39,00 cm, a max.= 54,30 cm (x = 48,05 cm). Testméretben és formában a két nem egyedei különböznek egymástól: a hímek nagyobbak, fejük orrésze hosszabb; a nőstények kisebbek, rövidebb a fej orrésze, mondhatni, arányosabbak lennének. A barnamedve bundája rendkívül sok színváltozatot mutat, még a testvérbocsok sem egyformák. Gyakran világos nyakörvvel születnek, ami egyeseknél öregkorig megmaradhat. A bunda színe változik a sárgásbarnától, veres-barna, ezüstös-szürke, szürke és koromfeketéig. Idős korban ezüstös színű, főleg a fejükön őszülnek. Az egyedfejlődés folyamán a bunda sűrűsége, jellegzetessége, színezete változik a test felületének növekedésével. A ritmikus, évszakhoz kötött változás és a vedlés természetesen energiaráfordítást igényel. Bármilyen betegség, vagy a hiányos táplálkozás zavart okozhat az új bunda megfelelő időre való kialakulásában. Ez főleg a bocsoknál észlelhető - sőt a fiatal állatok a fejlődésben is visszamaradnak.
A kifejlett medvéknél a szőrcsere részben a lekopott, megtört szálak kicserélődését szolgálja. Másrészt ugyanúgy, mint a felhalmozott zsírréteg, fontos szerepe van a test hőszabályozásában. A téli bunda - mivel hosszabb és sűrűbb szálakból áll - jobb, gazdaságosabb hőszigetelő. Lehetővé teszi az áttelelés idején a csökkentett energiaháztartás mellett a testhőmérséklet normális szinten való tartását.
A bundában jól elkülöníthető kétféle szőr. Egy rövidebb, selymesebb és egy hosszabb, durvább. A nyári szőrzet 4-6 cm hosszú, télen eléri a háton a 8-9 cm-t, a mar környékén a 10-12 cm-t.
A téli bunda dús, a nyaki részen, a hason és a végtagok hátsó részén hosszabb, mint máshol. Tavasszal, a barlang elhagyásakor, főleg ha szűk telelőhelyről jönnek elő, egyes testrészükön láthatóan töredezett a szőrzet.
A lenyúzott nyers bőr a testsúly 15%-át teheti ki. Kötelező a bőrt közvetlenül a lenyúzás után mérni és pontozni. Az este lenyúzott és besózott bőr reggelre összehúzódik és eredeti állapotát többé soha vissza nem nyeri, tehát valódi mérete ellenőrizhetetlen. Az 1990-es évek elejétől, amióta komoly valutaforrást jelent Románia medveállománya, a kilőtt és lemért medvék súlya a hivatalos statisztikák alapján folyamatos csökkenést mutat.
A bőr értékelésénél összeszorozzák az orr hegyétől a farok végéig centiméterben lemért távolságot a legkeskenyebb helyen levő szélességgel, és osztják százzal. Ehhez az értékhez hozzáadják a szépségpontok számát, ami a bőr hosszúságára és szélességére adott pontszám maximum 30%-a lehet (a szőr hosszúsága; egyenletessége; a szőrzet fényessége és tömörsége egyenként 10%-ig). Bronzérmes a 250,00-274,99 pontos, ezüstérmes a 275,00-299,99 pont közötti, és aranyérmes minden 300,00 pont feletti értékű bőr.
A bőrt nyújtani nem nagy dolog, de a koponyát utána igazítani nem lehet, ezt minden szakembernek észre kellene venni. Közel két évtizedig Tito és Ceauşescu versenyre keltek bőrnyújtásban. A maximálisan négyzet alakúra feszített bőrök a hónalji részen annyira elvékonyodtak, hogy rózsával kellett díszíteni, a lábak pedig furcsán, aránytalanul rövidebbeknek látszottak. N. Ceauşescu 24 év alatt átlagban 167 medvét lőtt évente, összesen kb. 4000 példányt: az 1980-as évek végén számlált 8000-es medvepopuláció felével egyenlő mennyiséget! A zsákmányolt medvebőröket kiterítve befedhetnénk egy futballpályának megfelelő nagyságú területet; egymás mellé helyezve pedig 8 km hosszú sort alkotnának. A vadászatokon valóságos mészárlás folyt. A hajbókolók kötelessége volt eltüntetni a vadászat „selejtjeit” és érmes trófeával helyettesíteni azt. A sebesült állat követésében Ceauşescu sohasem vett részt, így alkalom adódott a trófeát nagyobbra cserélni. Egy aranyérmes medvét a szovátai szeméttelepen lőttek számára, és becsempészték a többi közé. Brassó-Pojánán egy Láké nevű idős, ketrecben nevelt, jámbor, aranyérem-várományos medvét tereltek az elnök elébe, de végül is nem adatott meg neki a tisztesség, hogy az előkelő puskacső golyója oltsa ki életét, más lőtte meg. Kikészítéskor a bőrét addig nyújtották, míg nyaki részén elhasadt. (Halála után is „peches” volt, nem került nemzetközi zsűri elé…) Az 1978-as bukaresti kiállítás 57 kiállított medvebőrből 33 a „fővadász” tulajdona volt. A Plovdivban (1981) kiállított 96 romániai medvéből 62 Maros, Beszterce-Naszód, Brassó, Kovászna és Hargita megyékből származott, a nürnbergi kiállításon (1986) pedig a 28 bemutatott trófea közül 23 Erdélyből. A Bukarestben, 1997-ben rendezett kiállításon szereplő 162 medvebőrből 113 darab a Ceauşescu-gyűjteményből került elő.

<< vissza