|
Dr. Kiss J. Botond
A kőforgató (Arenaria interpres)
|
A kőforgató (Arenaria interpres) latin nevében az arenaria homokot, az interpres pedig fordítót jelent, ami nyilvánvalóan olyan élőlényre vonatkozik, amely a homokos helyeket kedveli és valamit fordít, ill. felfordít. De magyar és idegennyelvű nevei, mint az angol Turnstone, a francia Tourne-pierre, a német Stenzenwälzer, vagy az olasz voltapierre, mind arra a viselkedési módjára útalnak, hogy e fekete-fehér-gesztenyebarna madárka köveket forgat fel.
Ehhez alkalmazkodott egész testalkata is; csőre kissé felfele ívelt, törzse, nyaka és lábai szokatlanul zömökek. Amint a kutatók megfigyelték, akár 100 grammos követ, fadarabot is fel tud fordítani, hogy az alatta rejtőző rovartáplálékához hozzáférhessen. Néha több madár is sürög ugyanazon tárgy (pl. egy elpusztult hal) körül, hogy együttes erővel mozdítsák odább. Gyakran látható, amint a partra vetett tengeri algák szőnyege alatt keresgél, hajlott csőrét dugva alája, azt több méteres szakaszon valósággal fölgöngyölíti.
A Nyugat-Palearktisz tengerpartjain széles körben elterjedt faj, öt nagy populációja ismeretes. Ezekből egy, az ún. tundra-populáció, az őszi-tavaszi vonulás idején jut el mihozzánk. Ilyenkor nemcsak a tengerparton fordul elő, de kisebb csapatai a kontinens belsejéig elhatolnak, főleg a nagyobb folyók völgyébe, mocsaras részekre, de akár a 2000 m tengerszinti magasságban levő gyüjtőtavak környékére is. Rendszerint más cankó- vagy partfutófélék társaságában jár, minálunk mindig csekély számban. Nemcsak északi fészkelőhelyeit tartja meg évről-évre, de a vonulás idején megfelelőnek talált élőhelyeket is következetesen fölkeresi, tehát ahol egyszer megfigyeltük, ugyanott más években is reményünk van megtalálni.
A tundra-populáció a Fehér-tenger partjaitól Közép-Szibériáig fészkel s a Káspi-tenger mentén, valamint a Fekete-tenger partait követve jut el a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl környékén lévő telelőhelyeire. Kelet-Európán március-májusban, ill. augusztus-októberben vonul át, ilyenkor van reményünk e ritka partimadarat megfigyelni.
Rendszerint a tengerparton, a hullámok megtörési vonalán mozog. Kedvenc táplálkozási helyei a kagylós-homokos partszakaszok, az iszapos zátonyok, folyótorkolatok, ahol kisebb-nagyobb kövek is találhatók. Táplálékát elsősorban tengeri férgek, valamint ízeltlábúak: bogarak, pókok, bolharákok képezik, de lecsipkedi a különféle hullákra (halak, delfinek stb.) telepedett kétszárnyúakat s ezek lárváit is. Ez utóbbi magatartásformát az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) esetében szintén megfigyelhetjük. Hasonlóképpen, elfogyasztja a kisebb kagylókat, rájár az egyéb madarak, pl. csigaforgató, bakcsó által otthagyott táplálék-maradványokra, halásztelepek, vágóhídak hulladékaira, sőt vannak megfigyelések, amikor fagyott pézsmatulokhúst, elpusztult farkast csipegettek a csigaforgatók. A Magas-Észak kíméletlen életkörülményeihez való alkalmazkodásuk változatos táplálékukban is megnyilvánul.
A csigaforgató aránylag magas életkort is megérhet, az eddig legrégebben meggyűrűzött példány 19 év 9 hónap múlva került elő. E madárka a berni, bonni és hágai egyezmények védelme alatt áll, amelyekhez Románia a 13/1993-as, 13/1998-as illetve 98/2000-es törvények alapján csatlakozott - így befogását, elpusztítását a vadászati törvény bűnténynek minősiti.
Védelmére közvetve, a környezetszennyődés megelőzésével, tengerparti élőhelyeinek megőrzésével, a mocsaras, kiöntéses területek visszaalakításával kelhetünk, de fontos a törvények betartására nevelő és az általános természetvédelmet népszerűsítő tevékenység is.
© AVES MEDIA
|
|