Aves Alapítvány
A hargitai medvék védelmében

Nem hivatalos hírforrások szerint a 2003-2004-es vadászidényben 70 barnamedve kilövését engedélyezték Hargita megye területén. Ezekből néhányat - a javát - megtartanak a politikai elit számára „bukaresti ügyintézések fejében”, akárcsak a diktátor „arany” korszakában…

A szakszerűtlen vadgazdálkodás és vadászat eredményeként a Hargita-hegység medvepopulációja az utóbbi 14 év alatt 50%-ára csökkent. 1994-ben lőttek utoljára világrekord medvét megyénk területén, pedig a közelmúltban még a hargitai medvék uralták a trófea-piacot. A Hargitáról 5-6 éve eltűntek a kapitális medvék, ugyanis a bérvadászok pénzükért csak rekord-trófeás példányokat hajlandók lepuffantani. A vadászegyesületek számára ez fontos bevételi forrást jelent, mivel nem vadgazdálkodásból tartják fenn magukat, hanem a vadállatok legyilkolásából származó valutából. Kímélet nélkül ölik meg a vemhes vagy bocsos anyamedvéket is, de a nagyobb, szebb példányok vannak a legnagyobb veszélyben. A testméretre történő mesterséges szelekció hosszú távon a populáció leromlásához vezethet, mivel a medvéknél a testméret nem mindig arányos a korral. Ha így lenne, akkor az aranyérmes trófea hajhászása legfennebb az adott populáció fiatalodásához vezetne.
Gerald Durell szavait idézzük:
„Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csakis a mi segítségünkkel maradhat fenn.” - Gerald mindig felháborodott és dühöngött, valahányszor a természet kifosztását és az élőlények lemészárlását látta - írja a felesége. Elrettentő példa kellene hogy legyen a nyugat-európai államok helyzete, ahol a barnamedvét kipusztították a vadászok. Igaz, maradt belőlük egy tucatnyi a Pireneusokban, de ezek a génkészlet-megőrzésre is alig képesek, és csak elszigetelt populációt alkotnak: hosszú távon nincs esélyük a fennmaradásra.
A medve és környezetének bonyolult kapcsolatát, törékeny egyensúlyát az embereknek kötelessége fenntartani és megőrizni az utókor számára. Minden élőlénynek ugyanúgy joga van élni, mint nekünk, embereknek! Növényeket, állatokat, minket, embereket és a természetes környezetünket, amelyben élünk, egyaránt veszélyeztet az emberi gonoszság, a kapzsiság és nem utolsó sorban a gazdasági haszon utáni hajsza.
Kedves olvasóink közül sokan talán nem is sejtik, hogy milyen etikátlan körülmények között gyilkolják le e fenséges nagyvadat, a hargitai fenyvesek királyát. Döglött háziállatokkal etetik be, majd egy biztonságot nyújtó épületből puffantják le a „hősök”. Még ilyen körülmények között sem mindig sikeres a vadászat: az állatok 20-25%-át nem képesek helyben agyonlőni. Ezek a medvék elmenekülnek, és szörnyűséges kínok, fájdalmak között pusztulnak el valahol a sűrűben. Rajtuk már nem segítenek, kegyelemlövésre sem méltatják, hiszen a sebzett medvét nem követik, mert ez életveszélyes vállalkozás is lehetne. Röviden most csak enynyit a „sportvadászok” etikus vadászatnak egyáltalán nem nevezhető medvegyilkolásáról. Saját véleményünk, sőt a nagy többség véleménye szerint igaz a félig tréfás, de valójában nagyon is komoly szállóige, miszerint csak akkor lehetne sportnak nevezni a vadászatot, ha a vadaknak is puskájuk lehetne. Illendő volna egyenlő esélyekkel indulniuk az ellenfeleknek. A vadászoknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy ők valójában gyilkolnak és nem állatbarátok, mint ahogyan azt előszeretettel hangoztatják magukkal kapcsolatban. Ha igazán szeretnék, és barátaiknak tekintenék a vadakat, akkor nem lőnék le őket! Mert az állatoknak is csak egy életük van… Szeretnénk felhívni a vadászok figyelmét arra is, hogy a harmadik évezred küszöbén, egy civilizált európai társadalomban nem lehet indokolni olyan pillanatnyi gazdasági érdek vagy kétes élményt adó szenvedély kiélését, ami utódainkat fosztja meg a természet egységétől, szépségétől.
Unokáinknak is van joguk medvét látni Szent Hegyünkön, a Hargitán!

Támagató aláírások:
AVES Alapítvány
AGORA Munkacsoport
Ambrus László
Baczó Zoltán
Balogh József
Baranyai Antal
Barkóczi Csaba
Csehő Gábor
Erdei Károly
Fodor Ferenc
Fogarasi Péter
Gilicze Bálint
Hegedűs György
Hegedűs Márta
Horváth Edina
Dr. Kalotás Zsolt
Kármán Balázs
Kármán Kolos
Kármán Petra
Kármánné Puskás Noémi
Kovács Szabolcs
Manczur Ferenc
Dr. Molnár Gyula
Moniki Ákos
Násfay Béla
Nimfea Természetvédelmi Egyesület
Novák László
Posztós Csaba
Sepsi Árpád
Szabó Attila
Szabó Márta
Szabó Orsolya
Szél László
Szeley-Szabó László
Szőke András
Vizúr János

<< vissza