Sántha Tibor
Kupak-, pityke- és döggombák

A lemezes kalaposgombáknál gyakran képződnek hosszú vagy szélesen elliptikus spórák. Kerekded, gömbölyű spóra főleg a galamb- és a tejelőgombákra, de a galócákra, a pénzecskegombákra, egyes pereszke-, csiperke- és más nemzetségek fajaira is jellemző. A csöves, pórusos termőrétegű tinórufélék nagyrészénél, a nyálka-, a szegfűgombácskáknál, egyes őzlábgombafajoknál megnyúlt orsószerűek. A lemezesgombáknál a spórák lehetnek még citrom alakúak (pl. egyes tinta-, porhanyós-, szemétgombák), mandula vagy citrom formájúak (harmat-, fakó-, pókhálós-, szemétgombafajok), csepp alakúak (egyes fülőkék, szegfű-, kígyógombák), vagy vese, bab formájúak (pl. a porhanyósgombák vagy susulykák egyes fajai). Ritkábban püspöksüveg illetve szív alakú (bizonyos tintagombafajok), lövedékszerű (egyes őzlábgombák), vagy csillag alakú (néhány susulykafaj) spóra is előfordul.

A szögletesspórás gombák vagy döggombák nemzetségében néhány faj kivételével sokszögletűek a spórák. A termőtestek alakja szerint a nemzetséget (latinul Entoloma, régebben Rhodophyllus) több alnemzetségre osztották fel, mint a kupak-, a pityke-, a suta-, a döggombák és más alnemzetségekre.
1. A kupakgombáknak (Nolanea) a kígyógombákhoz hasonlóan hosszú a tönkjük, kalapjuk vékony húsú, harang alakú. Európában közel 60 faj fordul elő (Noordeloos 1992). Feltűnő, sudártermetű faj a csücskös kupakgomba (Entoloma hirtipes), április-májusban jelenik meg, késő őszig fordul elő, lombhullató (tölgyesek, bükkösök) és fenyőerdőkben (luc- és jegenyefenyvesek). Olív- vagy szépiabarna kalapja harang alakú, kissé púpos, csücskös. Tönkje lefelé vastagodik, ezüstösen csíkozott, fénylő. Az okkerlemezű kupakgomba (Entoloma cetratum) kalapja sárgás-, mézbarna, feléig áttetszően bordázott. Szabadonálló lemezei halvány okkersárgák. Selymesfényű tönkje alját fehéres bevonat borítja. Sovány, savanyú talajokon, fenyvesben, nedves helyeken, moha között nyáron, ősszel terem.
2. Több mint 80 európai fajt sorolnak a pitykegombák közé (Leptonia alnemz.), köztük sok a fülőkeszerű. Júniustól novemberig, legelők, kaszálók, rétek gyepjeiben csoportosan terem a kékesfekete pitykegomba (E. chalybaeum). A szakirodalom két változatát különíti el (Noordeloos 1992), a kettő között kevés a különbség. Az egyik változat kalapja (Entoloma chalybaeum var. lazulinum l. a fényképen) többnyire bordázott és kevésbé, nem annyira határozottan pikkelyes, mint a másik változaté (E. chalybaeum var. chalybaeum). Fiatalon finoman nemezes, később sugarasan szálas vagy pikkelyes a fehér pitykegomba (Entoloma sericellum) kalapja. Közepe sárga vagy okker színű, rendszerint enyhén bemélyed. Lemezei lefutók, fehérek, enyhén rózsaszín árnyalatúak. Főleg füves helyeken, július és november között fordul elő.
3. Európában több mint 240 faj fordul elő a szögletesspórás gombák nemzetségéből (Noordeloos 1992). A kevésbé ismert pityke- és kupakgombákon kívül a nemzetséghez közismert, ehető fajok is tartoznak. Ilyen például a nagyobb termetű, pereszkeszerű, húsos döggombákhoz (Entoloma alnemz.) sorolt tövisaljagomba (Entoloma clypeatum) és rózsadöggomba (Entoloma sepium) is. Rózsafélékkel élnek együtt, Felső-Háromszéken szilvaaljgomba néven ismertek. A tövisaljagomba galagonyával, kökénnyel és gyümölcsfákkal (alma-, szilva-, barackfa) képez gyökérkapcsolatot. Áprilistól júniusig csoportosan fordul elő, húsa lisztszagú. Mátyus István, “medicinae doctor, Nemes Küküllő- és Maros-Székből egyesült vármegyének rendes physicusa” 1787-ben így írt erről az ízletes tavaszi gombáról: “… kedvességet érdemlett majd mindenütt édes leves húsával és kedves szagjával a Tövis-aly-gomba… Terem ez a verőfényes száraz erdők és berkek szélein a tövisfák alatt, a tavaly lehullott levelek vagy a föld-muha alatt mintegy elrejtezve, tavasszal Aprilis kezdetivel, sergenként ”…

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Albert L. - Locsmándi Cs. - Vasas G. (1995, 1997): Ismerjük fel a gombákat! 1., 2. Budapest.
Bohus G. - Kalmár Z. (1961): Erdő-mező gombái. Budapest.
Kalmár Z. - Makara Gy. - Rimóczi I. (1995): Gombászkönyv. Budapest.
Mátyus I. (1787): Ó és Új Diaetetica. 478. old., Pozsony.
Noordeloos, M. E. (1992): Entoloma s.l. Fungi Europaei. Saronno.
Rimóczi I. (1992, 1995): Gombaválogató. 1, 3. Budapest.
Rimóczi I. - Vetter J. (szerk. 1990): Gombahatározó I. Budapest.
Sántha T. (2000): Néhány szögletesspórájú gomba (Entoloma) előfordulása Gelence környékén. “Lippay János - Vas Károly”
Tudományos Ülésszak, Szent István Egyetem, 54. Budapest.
Vasas G. (1993): A kalaposgombák nemzetségeinek jellemzése. Mikológiai Közlemények (különszám).
Veress M. (1982): Gombáskönyv. Bukarest.

<< vissza