Szeley-Szabó László
A pásztormadár legnagyobb inváziós fészkelése Európában

Az Erdélyi Nimród 2002/4-es számában már beszámoltunk egy nagyméretű pásztormadár-beözönlésről Dobrudzsába, de az idei inváziós költés arányaiban még ezt is felülmúlta.
Ezévben lehetőségem volt pontosabban, részletesebben megfigyelni az egész jelenséget, a beözönlés kezdetétől távozásuk pillanatáig.
A pásztormadár (Sturnus roseus) tömegesen beözönlő inváziós faj, megjelenésük aszályos esztendőkhöz, valamint a sáskák túlszaporodásához kötődik kontinensünkön. Azokban az években, mikor nem költenek nálunk, tömeges megjelenésüket inváziónak, amikor pedig itt is fészkelnek, inváziós költésnek vagy fészkelésnek nevezzük. Általában kisebb csapatokban érkeznek, és váratlanul jelennek meg, egyik napról a másikra. Tájainkon május közepétől július végéig figyelhetők meg, ezután hirtelen eltűnnek. Távozáskor nagyobb csapatokba verődve rajzanak vissza eredeti hazajukba - Közép-Ázsiába -, majd India szubtrópusi zónái felé vonulnak, amely legfontosabb telelőhelyük. Az inváziós költőterületet először a szülőmadarak hagyják el, így több táplálék marad a fiókák számára. A fiatalok csak 2-3 hét múlva követik őket külön csapatokban.
Az elmúlt években 1998-ban, Enisala mellett, 2002-ben pedig Mahmudia, Somova, valamint Mircea-Vodă helységek melletti kőbányáknál voltak költési megfigyeléseim. A pásztormadarak minden esetben kőbányákban, az itt lévő sziklafalak repedéseiben vagy kőrakásokban fészkeltek. Megfigyeléseim szerint az utóbbi években egyre gyakoribb jelenség a pásztormadarak inváziója Dobrudzsában. Ezen a vidéken 1996 óta rendszeresen minden évben észleltem invázót, de költéses inváziót személyesen csak a fent említetett években figyeltem meg. Az idén Dobrudzsa nagyrészét bejártam újabb telepek után kutatva. Különböző kőbányák övezetében sokszor érdeklődtem helybéli emberektől, pásztoroktól, mezőgazdasági munkásoktól. Többen közülük ismerték a pásztormadarat, így értékes információkhoz jutottam, valamint tudomást szereztem régebbi fészkelésekről és telepekről, amikről eddig nem volt tudomásom. Ha csak részben is lehet hinni az elbeszéléseknek, akkor a pásztormadarak 1998 óta már rendszeresen költenek Romániában, ami szintén egyedi példa Európában. Két esetben az információk valósnak bizonyultak: átvizsgálva a kőbányákat, két éves fészekmaradványokra bukkantam, egy esetben pedig frissen elhagyott költőtelep nyomait azonosítottam. Az itt lévő kőrakások tetején még látható volt ürülékük és épségben voltak az elhagyott fészkek. Kiszáradt, fiatalon megdöglött példányokat is találtam a kőrakásokban, ezért nem is vonható kétsébe egyes adatok hitelessége. Inkább a szakmabeliek „ornitologusok” vezettek félre akaratlanul téves megfigyeléseik következtében. Több esetben telepekről beszéltek de ezek a valóságban nem léteztek csak sejteni vélték öket, és bizonygatták hogy itt meg ott látták a madarakat.Tulceán több tucatnyi madarász él de senki nem tudott a város kőfejtőjében lévő telepről, ahol több mint tizezer madár költött az idén.Személyesen értesitettem a Román Madártani Egyesület elnökét a jelenségről. E szabály nélküli és előreláthatatlan időközökben történő inváziós fészkelés rendszerint aszályos esztendőkben történik és mindig kötődik a sáskás évekhez. Az idén a vándorsáska (Locusta migratoria), olasz sáska (Calliptamus italicus) és marokkói sáska (Calliptamus maroccanus) rendkívüli elszaporodását észleltem az inváziós területeken, ennek következtében a pásztormadár is sokkal gyakoribb volt. Az első példányokat és kisebb csapatokat május 26-án láttam Murighiol környékén, de május 30-án már többezres létszámú, sáskára vadászó csapatokat találtam a Tulcea, valamint Constanţa körüli mezőgazdasági területeken.
A csapatok egy része nagyobb fákon éjszakázott, másik része pedig napnyugta előtt különböző irányokban elrepült. Az országút melletti fákon pihenő csapatokban párzó példányokat is megfigyeltem, ezért valószínűnek tartottam idei fészkelésüket a dobrudzsai vidéken.
Terepjáróval követtem a repülő csapatokat, amelyek több esetben is a kőbányák felé repültek. Május 28-án a mahmudiai kőbányában 1100-1200 pásztormadár éjszakázott ugyanazon a kőfalon, ahol a tavaly is költöttek, ennek ellenére június 1-én a madarak már nem tértek ide vissza, és utólag sem költöttek ebben a kőbányában. Valószínűnek tartottam, hogy a sáskás területek közvetlen közelében keresnek majd fészkelésre alkalmas kőbányát, ugyanis a teleptől távolabb eső sáskás helyekről való táplálékszerzés több energiát és időt igényel, ami hátrányosan befolyásolja a felnőtt madarak fizikai erőnlétét, valamint a fiatalok fejlődését. Tapasztalataim szerint a telepek felderítése és kiválasztása mindig az első csapatokban érkező a tapasztaltabb madarakra hárul, amelyek a beönzönlést vezetik.
2003. június elején 34 kőbányát vizsgáltam át Dobrudzsában, és sikerült három fészkelő telepet azonosítani különböző kőfejtőben: Tulcea, Movila Goală és Konstanca mellett.Három hétig tartott a telepek felmérése, a költőállomány számlálása, valamint a költés, fészkelés, majd a fiókaetetés és táplálkozás megfigyelése. Nehéz pontosan felbecsülni a költő madarak számát, mivel a telepeken kajtár, nem-költő példányok is tartózkodnak, és ezek is a sziklaüregekben, kőrakásokban éjszakáznak, akárcsak a költő párok. Gyakran az is előfordult, hogy egy fészekbejáratot több madár is használt (természetesen olyan esetekben, amikor a bejárati nyílás után az üreg elágazódott). A pontos állományfelmérést még az a tény is nehezítette, hogy a kotló tojókat a hímek etették és gyakran az üregben adták át párjuknak a táplálékot. Nagyobb telepeken nem lehet pontosan felmérni, hogy hány madár tartózkodik számláláskor az üregekben, csak a táplálékért induló vagy a táplálékkal visszatérő példányokat lehetett számlálni. Becsléseim szerint 2003-ban a tulceai kőbányában kb. 4800-5100 pár, a Movila Goală-i kőbányában 950-1000 pár, a Konstanca mellettiben pedig mintegy 11.000-12.000 pár költött. Ilyenformán a Dobrudzsában fészkelő pásztormadarak számát 2003-ban összesen 16.000-18.000-re becsültem, míg a kajtárok - a nem fészkelő példányok - arányát a költő madarak egy százalékára lehetett tenni.Idei fészkelésük csak részben mondható sikeresnek. Július 10 és 11 között a Konstanca melletti telepről minegy 40.000-45.000 fiatal pásztormadár repült ki a szülőmadarak kíséretében, amelyek a közeli napraforgó-ültetvények sáskás részeire vezették a még gyengén repülő fiatalokat. A másik két telep költését a felszíni kőkitermelés megzavarta. A Movila Goală-i kőbányában berobbantottak egy 300 négyzetméteres sziklafalat, amelyben hozzávetőlegesen 300 pár fészkelt, tönkretéve ezzel a telep egynegyedét. A megmaradt fészekaljak fiókái a normális periódusnál később hagyták el a telepet, amit kizárólag a rendszeres zavarásnak, a felszíni robbantásos kitermelésnek tulajdonítok. Innen csak 3000 fiatal madár repült ki. A tulceai kőbányában is hasonló volt a helyzet. Itt is intenzív kitermelés zajlott, a fiókákat csak később és több napon keresztül vezették el szülök. Nincsenek pontos adataim az innen kirepült fiókák számáról de hozzávetőlegesen 20.000 példányra becsültem létszámukat. Az utóbbi két telep esetében, az emberi beavatkozásnak tulajdoníthatóan, a szülőmadarak képtelenek voltak a telep elhagyását rövidebb intervallumra időzíteni és két nap alatt lebonyolítani, mint például a tasauli kőbánya esetében láttam. Ebben a kőfejtőben éppen nem folyt kitermelés, ezért mind a költés, mind a fiókanevelés zavarásmentesen, nyugodt körülmények között zajlott le. A fiatalokat csak kizárólag sáskával etették a szülők. A kikelésüktől számított 10 nap után már a fészeken kívül táplálták és tanították repülni őket. Érdekes volt megfigyelni, ahogyan a szülők sáskával teletömött csőrrel néhány méterre csalogatták fiaikat a fészektől. A gyengébben fejlettek csak a köveken ugrálva, a fejlettebbek pedig sűrű és zajos szárnycsapásokkal követték a táplálékot hordó madarakat. Minden esetben felismerték szüleiket, de gyakran előfordult, hogy idegen madaraktól is probáltak táplálékot koldulni. 13-15 napos korukban már a fajra jellemző meglepetésszerű gyorsasággal hagyták el a telepet, és többé nem tértek ide vissza. Július 13-án már csak egyetlen, fiókáit etető pár maradt a telepen. Hihetelennek tűnt, hogy a több tízezres egyedszámú telep alig két nap alatt kiürült. A következő napokban a mezőgazdasági területeken, leginkább napraforgó-ültetvényeken táplálták sáskával a fiatal madarakat, miközben repülni és vadászni is tanították őket. Több fajta gyümölcsfán is megfigyeltem táplálkozásukat, de leginkább sáskákat fogyasztottak. Éjszakára az országútmenti fákon gyülekeztek. Leggyakrabban nagy termetű, sűrű lombkoronájú nyárfákat választottak: ezeken alig voltak észrevehetőek. Csak nagy tömeget sejtető hangjuk után lehetett következtetni, hogy több ezer madár is éjszakázik egy-egy ilyen fán. Július 18-án reggel a konstancai telep közelében tartozkodó csapatokat az öreg madarak elhagyták: a fiatalokkal alig néhány ivarérett madár maradt. E példányok viselkedése gyámszerű volt, ezért valószínűnek tartom, hogy az itt maradt ivarérett példányok felügyelik és vezetik vissza a fiatalokat eredeti élőhelyükre.
Sajnos a telepek közelében élő lakosság viszonyulása a pásztormadarakhoz nem utal semmi szimpátiára, lévén hogy a madarak megdézsmálják a gyümölcsfák termését.Védelmük Romániában nem biztosított, nem felel meg a nemzetközi előírásoknak. A kőbányákban állandó kitermelés folyik és robbantásokat hajtanak végre, ezért évente több ezer fészekalj megy tönkre. Amit nem robbantanak szét, azokat a fészekaljakat megdézsmálják a kóbor kutyák, de olyan esetről is van tudomásom, amikor a kecskepásztorok madárfiókákat sütöttek meg táplákozás céljából. Szürkületben, miután a madarak nyugovóra tértek, “a vadászok” szétdobálták a fészkeknek otthont adó kőrakásokat. Az öregebb madarak a bánya tetejére menekültek, de a lapuló fiókákat a pásztorok összefogdosták és kegyetlen módon nyakukat tekerték. A vegyszeres permetezéssel történő sáskairtás is végzetes lehet a madarakra. Több elhullott példányt találtam olyan mezőgazdasági területeken, amelyeket vegyszerrel kezeltek. Az ornitologusok viselkedése sem minden esetben pozitiv, ha tudomást szereznek egy telpről eszevesztetten fiókás fészkek után kutatnak hogy minél több madarat megyürüzhessenek.Sajnos ez történt a Movila Goală költőtelep esetében is.Az egyik munkás elmesélte hogy miután a bányatulajdonos a fészkelésről értesitette a madártani intézetet, ”erdélyi magyarok” érkeztek gyürüzni. Ezek az eminens erdélyi szakik engedély nélkül leugrottak „patkolni”, lévén szó egy nagyon ritkán gyürüzhető fajról. A baj csak ott kezdödött hogy a megszokott felelőtlenséggel, etikátlanul végezték munkájukat. Este, miután a pásztormadarak fészkelő üregeikbe huzodtak felhuzták hálóikat majd örjöngő üvöltésekkel és tapsolással riasztották ki a madarakat. A felriadt telep lakoi menekülni probáltak de többen a hálokba akadtak melyeket a fészkelő üregek közelében alitottak fel. A befogott példányok vászonzacskóba kerültek és reggelig itt kuksoltak amig megmérték öket. A fészekekben lévő tojások valószinű hogy reggelre kihültek... És mindez a tudomány nevében történt ! A jármüvek is veszélyesek a pásztormadarakra.Esetenként előfordult hogy a vándorló sáskarajok az országutón keresztül vonultak. Ilyenkor a madarak az aszfalton vadászták a sáskákat mert a sima terepen könnyebben, hamarabb zsákmányul ejtették őket mint a fű között. A sáskákra koncentráló madarak nem figyeltek fel idejében a nagy sebességgel közlekedő járművekre , a szágúldó soförök pedig nem is fékeztek , ezért többet közülük elgázoltak. Konstanca közelében 11 elgázolt madár tetemére találtam, ezek mind a gyorshajtás áldozatai voltak. A jobb erzésű gépkocsivezetők idejében dudáltak és ilyenkor a táplálkozó madaraknak volt idejük felrepülni az országutról.
Az idén azonositott telepeken szakmai megfigyeléseken kívül dokumentumfilmet, valamint fényképeket is készítettem, amelyek hitelesen igazolják, hogy a pásztormadár eddigi legnagyobb inváziós fészkelését sikerült azonosítani kontinensünkön. E példanélküli jelenség egyértelműen a kivételesen száraz, aszályos májusi időjárásnak és az ennek következtében túlszaporodott sáskapopuláció megjelenésének tulajdonítható.

<< vissza