Oláh Zoltán
Kereskedjünk szennyezett levegővel!

Eladható-e a szennyezett levegő?
Igen.
Ahhoz, hogy megértsük a címbeli furcsa kérdést és a rá adott válaszunkat, vizsgáljuk meg - a szakirodalom idevágó tényei alapján - a levegő és főképpen a levegőszennyezés legfontosabb kérdéseit az adatok tükrében. Az emberi tevékenység káros hatásaitól mentes - tiszta - levegő összetétele, százalékos arányban a következő: nitrogén 78,087%, oxigén 20,949%, argon 0,930%, széndioxid 0,030%, a többi részt más gáznemű anyagok (hélium, neon, metán, kripton, nitrogénmonoxid, hidrogén, xenon) adják. Ugyanakkor a levegő összetevői között találjuk a vízgőzt, kéndioxidot, ózont - mint „vendéggázokat” - no meg port, mikrobákat, vírusokat és más komponenseket. A Földön ún. tiszta levegő valószínűleg sohasem létezett (lásd pl. szélvihar előidézte porfellegek, vagy vulkáni kigőzölgések, bomlásban lévő szerves anyagok stb.), hisz a természet mindig is biztosított „szennyező” anyagokat, csakhogy ezek sohasem öltöttek a maiakhoz fogható, nyugtalanító arányokat. Kijelenthetjük, hogy a „XX. századig a növények annyi széndioxidot vettek fel a levegőből, mint amennyit az állatok és az emberek együttesen kibocsátottak, valamint ehhez jött még az a mennyiség is amelyet a mikrobák szabadítottak fel.” (Josef Reichholf)
Az iparosítással módosult a természet eredeti egyensúlyállapota, s a kibocsátott szennyező anyagok töménysége évről-évre nőtt a környezetben: vízben, levegőben, talajban. A szenynyező anyagok koncentrációja a XX. század hetvenes éveiben ijesztően nagy lett, magyarán: már közvetlenül az ember is érzékelhette. Megjegyezzük, hogy a tudósok, szakemberek ekkor már jó ideje (a 40-es, 50-es évektől kezdve!) hiába figyelmeztettek erre a veszélyre : „... a tudomány kezünkbe adta a nagy hatásfokú eszközöket, amelyeknek birtokában kinőttük szűk világunkat. Tönkretehetjük, szemétdombbá változtathatjuk a Földet, pöcegödörré az óceánokat, kimeríthetjük természetes tartalékainkat, kipusztíthatjuk önmagunkat. Az évezredes szabályok és törvények megszűnnek érvényesülni.” (Szent-Györgyi Albert)
Leghamarabb és leglátványosabban a levegőszennyeződés „valósult meg”, s így ennek negatív hatásait érzékelhetjük már évtizedek óta. Az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott legártalmasabb anyagok a kéndioxid valamint a széndioxid - tekintettel mennyiségükre és igen káros hatásukra -, valamint a különböző szilárd szennyeződések mint a cementpor, korom és más anyagok. A széndioxid és kéndioxid vegyi anyagokként nehezen szűrhetők ki a levegőből, ugyanezt már könnyebben elérhető a szilárd szenynyeződések esetén. Tudományos vizsgálódások, tanulmányok már több évtizede foglalkoznak a vegetáció légkörre gyakorolt pozitív hatásának vizsgálásával, mérésével, tanulmányozásával. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a növénytakaró komoly segítséget nyújthat az embernek a légköri szennyeződések kiszűrésében és a levegő tisztításában: „Az egész földön az élet a legnagyobb mértékben a fotószintézistől függ.” (Josef Reichholf)
Nyilván nem várhatjuk el, hogy a növénytakaró - bolygónkon magára hagyva - elvégezze a levegő tisztítását, és kiszűrje, átalakítsa a szennyező anyagokat. (Annál is inkább, mivel nagy erővel folyik a természetes növénytakaró ember általi pusztítása!) Kénytelenek vagyunk és leszünk a környezetbarát ipari és mezőgazdasági technológiák bevezetésére, alkalmazására, fejlesztésére. Ez korántsem jelenti azt, hogy lemondhatunk a levegő természetes - növénytakaró általi - tisztításáról, sőt ez az út talán ideig-óráig (esetleg egy pár évtizedig) a legjárhatóbbnak bizonyul a gondok megoldása szempontjából. Nem titok, hogy fotoszintézis útján egy hektár erdő egy év alatt 0-40 t oxigént termel (amihez 27,7-55,4 t széndioxidot nyel el), továbbá jó ha tudjuk, hogy egy hektár lomberdő egy év alatt mintegy 80 tonna port képes a levegőből kiszűrni, míg egy hektár fenyőerdő 30-40 tonnát. Kísérletekkel igazolt tény, hogy 0,1 mg/köbméter kéndioxid koncentráció a levegőből teljes mértékben kiszűrődik, ha megfelelő légmozgás mellett (25 km/h) áthalad egy egyhektáros tölgyerdőn. (L. Palade) Itt jegyezzük meg, hogy a levegő kéndioxid tartalmának megállapított biztonsági küszöbe 0,3 mg/köbméter, vagyis 0,0004%. Ezen témakörben dolgozó szakértők, tudósok megállapították azt is, hogy egy egységnyi területű erdő 10-40-szer több szennyező anyagot szűr ki és köt le, mint egy azonos területű mezőgazdasági kultúra. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az erdei levegőben 50-70-szeresen kevesebb kórokozó (bacilus, vírus és más mikroorganizmus) található, mint egy város levegőjében. (V. Giurgiu) Tekintettel arra, hogy az ipari tevékenység szennyező kibocsátásainak legnagyobb hányadát a széndioxid képezi, nyilván ezen anyag negatív hatása a legkárosabb a környezetre. Éppen ezért vált szükségessé komoly nemzetközi összefogás a földgolyón a széndioxid-kibocsátás tűrési szinten tartására és minél erőteljesebb csökkentésére. Ezen cél elérésének érdekében zajlott le, az ENSZ szervezésében, 1997-ben a kiotói (Japán) konferencia, ahol kimondottan a levegőszennyezés problémájával foglalkoztak. Az ekkor megszületett egyezmény, a Kiotói Jegyzőkönyv aláírói vállalták, hogy 2008 és 2012 közötti időszakban az éves nettó széndioxid-kibocsátást, mindenki a saját országában, az 1990-es szint alatt átlagosan legalább 5,2%-kal alacsonyabb szinten maximálja! E cél elérése igen komoly feladatot ró minden állam társadalmára, leginkább az ipari fejlesztések környezetkímélő technológiájának kidolgozóira. Ugyanakkor komoly és szakmába vágó lehetőséget kapnak az erdészeti szakemberek is ezen a téren. Mint már láttuk, 1 hektár erdő 7-15 t szenet képes megkötni évente: ez a tény óriási lehetőségeket biztosít az erdőgazdálkodás többirányú fejlesztéséhez a széndioxid-emisszió egy részének lekötésével. Mindenek előtt - ebből a szükségletből is - feltétlenül fontos a jelenleg erdővel borított területek megőrzése, hisz az országunkban létező 6,9 millió hektár erdő évente mintegy 75,9 millió t szén megkötésére képes. Másodszor: érdemes elgondolkozni azon, hogy a parlagon lévő és másra nem használható területeket erdővel telepítsék be, annál is inkább, mivel az EU is szorgalmazza az európai átlagos erdősültség (egy ország erdőterületének részaránya az összterületből, %-ban kifejezve) romániai megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy az évekkel ezelőtt meghirdetett 2 millió hektár területet be kellene erdősíteni: ezzel még kb. 22 millió t szenet lehetne évente megkötni. Harmadszor: tanulmányozni lehetne annak a lehetőségét, hogy a fent nevezett eljárással - részben - őshonos, nagy természeti stabilitású erdőkkel és fafajokkal gazdagítanánk az országot, magyarán megőriznénk ezeket az erdőket a jövő generációk számára! Negyedszer: a fent említett eljárással egyes fosszilis (a környezetre igen káros) energiahordozóval működő létesítményeket átállítanánk fa-tüzelésűre és így gyakorlatilag a szenet állandóan lekötött körforgásban tartanánk. (fa - tűzifa - égés - széndioxid - fotószintézis - fa) Ötödször: ha egy országnak sikerül a szén-háztartását (kibocsátás-elnyelés) a Kiotói Jegyzőkönyv által meghatározott szint alá szorítani, ezáltal asszimiláló-fotószintetizáló „kapacitásfeleslege” marad. Ez nem jelent mást, mint, hogy ezt a kapacitását a nemzetközi piacon áruba bocsáthatja azon iparilag fejlett, gazdag országok részére, akik nem tudják a szén(dioxid)-háztartásukat a nemzetközileg meghatározott szinten tartani. Így válhat - talán a nem is túlságosan távoli jövőben - árucikké a szennyezett levegő, és eljöhet majd az idő, hogy a széndioxid-emissziót a tőzsdéken adják-veszik! Az erdőgazdálkodásnak ez az újabb lehetősége még egy argumentum az erdők sokrétű hasznosítása mellett, ami - ha kell - még inkább szükségessé teszi az erdészeti szakma felértékelését és pozitív társadalmi megítélését.

Forrásmunkák:
Chiriţă, C. és mások: Pădurile României
* * * Erdészeti Lapok. 2001. április
Giurgiu, V.: Conservarea pădurilor
Negruţiu, F.: Spaţii verzi
Smejkál, G.: Pădurea şi poluarea industrală
Reichholf, J.: Az erdő
T. Veress É.: Környezetvédelem és a mezőgazdaság

<< vissza