Falka István
Hívatlan vendégünk, a kínai razbóra

Édesvizeinkben egyre gyakrabban találkozhatunk egy fura, apró kis hallal, amelyet még a tapasztalt horgászok többsége sem ismer. Apró termete miatt a konyhákba sem kerül be, csupán a házi kedvencek, a macskák ismerkedhetnek meg „közelebbről” vele. Ugyanis a macskák azok, akik általában elfogyasztják a halzsákmány apraját. Így szinte észrevétlenül hódíthat a kis hal, a kínai razbóra (Pseudorasbora parva)...
Teste megnyúlt, oldalról lapított. Általában a fiatalok nyúlánkabbak (ezért ragadt rá a „fűzfalevél-hal” név.), míg az idősebb példányok tömzsibbek. Felső állású szája az alacsony, kúpszerűen kihegyesedő fej csúcsán helyezkedik el. Az oldalvonala mentén 34–38 pikkely található. A pikkelyek hátsó széle sötét árnyalatú, így azt a látszatot keltik, mintha a bőrből kidomborodnának. Hát- és farkalatti úszója domború szegélyű, és 7 illetve 6 elágazó sugár van bennük. Oldalukon egy sötétebb csík húzódik végig, a szemtől egészen a farkúszóig, főleg a nőstények és a fiatal egyedek esetében, amelyeknek háti része sötétzöld, a hasi oldala pedig világosabb, sárgás színben játszik. A hímek általában sötétebb színűek, főleg a nász ideje alatt, amikor lilás-feketés színben pompáznak. A nászruhás hímeken fehér nászkiütések is megjelenek. Éppen ezért még nevezik gyöngyös razbórának is a fajt.
Azonban mind a szín, mind az úszósugarak száma, mind pedig az oldalvonal pikkelyszáma szempontjából számos változat előfordulhat a fajon belül. Ez a kis, alig 10 cm hosszú halacska, egy távol-keleti vendégünk. Ahogy a neve is elárulja, Kínából érkezett hozzánk. Az 1960-as évek elején „tette először lábát” Európa földjére, pontosan itt, Romániában. A betelepítésre szánt amur (Ctenopharyngodon idella), fehér busa (Hypopthalmichtys molitrix), és a pettyes busa (Aristichthy nobilis) ivadékai közt érkezett a kínai razbóra is. Ezeket a halakat értékes húsuk miatt szándékoztak tenyészteni, azonban senki sem gondolt a razbóra betelepítésére... A véletlen, az amur-ivadékokkal való hasonlósága és nem utolsó sorban az illetékesek felelőtlensége révén vizeinkbe jutott hívatlan vendég hódító útra indult!
A haltenyészetekből megszökött egyedek a folyóvizekbe jutottak és ezek útján újabb és újabb vizeket hódítottak meg. Ma már alig vannak olyan vizek az országban, amelyekben ne lenne jelen a kínai razbóra. A sebes hegyi patakok kivételével szinte mindenütt előfordul: folyókban, holtágakban, tavakban, öntöző csatornákban, sőt a szennyvizes csatornákban is. Rendkívül igénytelen, jól tűri az oxigénhiányt és a vízszennyezést is. Kedvenc helyei a sekély állóvizek, amelyek könnyen felmelegednek. Legnagyobb számban a sekély tavakban és a nyugodt vizű csatornákban található meg, amelyekben gazdag vízi növényzet is van.
Sajnos kis termetéből kifolyólag a szakemberek figyelmét is elkerülte a kínai razbóra. Alig néhány tudományos munka foglalkozik vele. Keveset tudunk a táplálkozásáról is. Fiatalon a vízben lebegő algákkal táplálkozik, majd felnőtt korában a vízben úszó és lebegő rovarlárvákat, a vízben lévő tárgyakon és növényeken kialakuló élőbevonatot fogyasztja. Elmondható róla, hogy egyáltalán nem válogatós táplálék szempontjából. Habár az köztudott tény, hogy egyetlen halfaj sem utasítja vissza az ikrákat, függetlenül attól, hogy más faj vagy éppenséggel saját fajtársainak ikráiról van-e szó, ennek ellenére a horgászok megrögzött ikraevőnek tartják, amely, megeszi az értékes halfajok ikráit.
Míg halaink többsége évente egyszer rak ikrákat, addig a kínai razbóra tavasztól egészen ősz végéig folyamatosan ikrázik. A hímek gondos apáknak bizonyulnak. Ők készítik elő a nász színterét, kiválasztanak egy követ, melyen egy kis foltot megtisztogatnak az algáktól és kitartóan védelmezik a helyüket a betolakodó hímekkel szemben. A nőstény szemrevételezi a helyet és ha tetszik, akkor hajlandó a násztáncra. A pár szorosan egymás mellet, egymással párhuzamosan lebeg a vízben, majd a testük egyszerre remegni kezd. Ezt elismétlik párszor, majd a nőstény a megtisztogatott folt fölé úszik és egy hirtelen mozdulattal, féloldalasan úszva, a folthoz súrolja testét, miközben egy ikra-láncot tapaszt a kőre. A hím nagyon pontosan időzítve rögtön megismétli a nőstény mozgását és megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény távozik, a hím pedig az ikrákkal marad és őrzi őket egészen az ivadékok kikeléséig. Nászkiütéses fejét fegyverként használva védelmezi az ikrákat. Talán ez magyarázhatja azt a tényt, hogy szaporodás szempontjából rendkívül sikeres.
De végül miért is fontos ez a kis hal? A kínai razbóra nem csupán a mi vizeinkben bizonyult rendkívül sikeresnek. A 60-as évek óta folyamatosan és megállíthatatlanul folytatja hódítóútját. Ma már szinte egész Európa a razbóra „fennhatósága alatt áll”. Sajnos nem sokat tudunk arról, hogy mit jelentett az őshonos halaink és az édesvizeinkben élő más élőlények számára ennek az új fajnak a megjelenése... Egy élőhely élőlényei közt egy hosszú idők során kialakult egyensúlyi helyzet uralkodik, amitől mindannyiunk fennmaradása függ. A közösségbe bekerülő új fajok veszélyeztetik ezt az egyensúlyt, és ha elégé életképesnek bizonyulnak, kiszoríthatják a kevésbé versenyképes őshonos fajokat. Az a tény, hogy a kínai razbóra esetében nem ismerjük megtelepedésének hatásait, nem azt jelenti, hogy megtelepedése mindenféle hatás nélkül ment volna végbe, csupán azt, hogy még nem észleltük őket…

<< vissza