Dr. Zsigmond Győző
A májusi pereszke (Calocybe gambosa)

Kevés alapos felmérés készült arról, hogy melyik gombát tartja egyik vagy másik nép a legízletesebbnek. Franciaországban az 1947-ben végzett közvélemény-kutatás győztese a földfeletti nagygombák kategóriájában a májusi pereszke lett, természetesen nem alaptalanul (Veress Magda: Gombáskönyv. Kriterion, Bukarest, 1982: 54–55.). Valóban egyik legértékesebb, legkiadósabb gombánk, jól tárolható és jó tulajdonságait nagyrészt szárítást követően is megőrzi. Gyógyászati szempontból ugyancsak figyelemre méltó: a legújabb kutatások antibiotikus hatását igazolják: valószínűleg fontos szerep jut a neki a jövőben a cukorbetegek étrendjében, főleg ha termesztése megoldódik. A hagyományos kínai gyógyászat a gyomorra és a bélcsatornára tartja gyógyító hatásúnak a májusi pereszkét (Lelley, Jan: A gombák gyógyító ereje. Mezőgazda, Budapest, 1999: 55.).
Középtermetű gomba, egyenként vagy seregesen terem. Kalapja 5–8 cm átmérőjű, fehéres, krémes színű, húsos-vaskos, a fiatal példányok széle begöngyölt, kalapbőre nem húzható le (legfeljebb kissé a széleken). Lemezei sűrűn állók, színük – miként a tönké is – a kalapéhoz hasonló. A gyakran görbe tönk kemény, zömök, 3–7 cm magas, 1–3 cm vastag. Húsa fehéres, krémszínű, lisztszagú. Április végétől júniusig terem többnyire boszorkánykörökben, mindenekelőtt füves helyeken, cserjésekben, erdőszélen. (Kalmár–Makara–Rimóczi: Gombászkönyv. Mezőgazda, Budapest, 1995: 168.) Sokféleképp megkészítik, tartósítják. Jó mindenféle gombás ételnek (tájainkon leggyakrabban hagymás zsírban sütik ki és tojást ütnek rá) – kár, hogy nem árusítható, pedig ráadásul alig téveszthető össze (valamennyire a nagy döggombához hasonlít, de ez utóbbi termésideje későbbi.
Sepsikőröspatakon a májusi pereszkével kapcsolatosan egy szakszót is lejegyezhettem, amikor a helybéli gombakirállyal (Pakulár Berti nénivel) szedtük azt, jó nagy területet bejárva, főleg galagonya- meg csipkerózsabokrok szomszédságát, legelőket átvizsgálva, lehajolgatva fürkésztünk a nem akármilyen csemege után: azaz csikkajoztunk. A csikkajozás a gomba csipkealj, csikkaj, tavaszi csikkaj nevéből lett.
Népi nevei szinte mind a termés helyére – vagy arra is – utalnak: bokoraljú (Udvarhelyszék), csikkalj (Háromszék), csipkealj (Háromszék), csipkealjgomba (Háromszék), csipkegomba (Moldva), szilvafaaljú gomba (Udvarhelyszék), szilvafagomba (Háromszék, Kárpátalja, Heves, Zemplén), szilvafaalla (Őrség), szilvagomba (Csík, Háromszék, Nyikómente, Szilágyság), tavaszi csikkalj (Háromszék), tavaszi pisztiric (Csík), tövisalj (Csík), tövisalja (Homoródmente), tövisaljú v. tövisajjú (gomba) (Nyárádmente, Nyikómente és Homoródmente), tüvisalja (Aranyosszék). Csupán néhány esetben vonatkozik a név csakis a gomba előfordulásának idejére: szen(t)györgygomba (Csík, Kolozs m., Baranya, Balaton-mellék), tavaszgomba (? Aranyosszék).

<< vissza