|
Lőrincz László
Kohl István : Madarak a Bibliában
|
1998 március 24-én hagyott itt bennünket korunk Erdélyének talán legnagyobb madarásza, természetbarátja, a régeni Kohl István. Halálának 5. évfordulóján e poszthumusz munkájának ismertetésével tisztelgünk emlékének
Az Erdélyi Nimród Szerkesztősége
1998 március 24-én hagyott itt bennünket korunk Erdélyének talán legnagyobb madarásza, természetbarátja, a régeni Kohl István. Halálának 5. évfordulóján e poszthumusz munkájának ismertetésével tisztelgünk emlékének
Az Erdélyi Nimród Szerkesztősége
Érdekes témáról értekezik a nemrég elhunyt neves hazai ornitológus, a Szászrégeni Kohl István, az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi szakosztályának idén megjelent közleményében, Madarak a Bibliában címmel. A nyolc részre tagolódó terjedelmes tanulmányba szakszerűen tárgyalja a madárnevek előfordulását a bibliai szövegekben, különböző kontextusokban. Ornitológiai és etimológiai feltárásokba és elemzésekbe kezd a bibliatörténeti kutatásokon keresztűl. Ezen írás sem tudja a már rég felvetett kérdéseket tisztázni, de hozzásegíthet a vonatkozó szövegrészek mélyebb megértéséhez. Öszszesen 30 megemlített madárfajt talált a 2000 éves múltra visszatekintő, eddig legnagyobb példányszámban megjelent írásos dokumentumban, miután áttanulmányozott több mint 50 kiadású Bibliát. Ezeknek csak egy kis részét lehet minden kétséget kizáróan, természetrajzi pontossággal meghatározni. Igyekezett az első fordítások szövegeit átnézni (Luther, 1534 /33/; Károli, 1590 /27/; Káldi, 1626 /25/ ) ezeknek nagy részéből teljesen kijegyzetelte a madarakra vonatkozó részeket (17 magyar, 15 német, 6 román, 5 francia, 2 angol, 2 latin, 2 héber, 1 görög, 1 svéd és 1 holland nyelvűt.
A szövegben felhasznált magyar nyelvű idézeteket, egy 1991-ben kiadott Károli Gáspár-féle átdolgozott fordításból vette át. Az apokrif írásoknál pedig a Vulgata után fordított magyarnyelvű (1915) Bibliát használta. A madarakat rendszertani sorrendben tárgyalja, a VOOUS, K.H. l991: List of recent holarctic birds species- jegyzék szerint.
A Biblia legrégibb részei a Mózes öt könyve, a Pentateuchon (K.e. 1500). Alexandriában 72 jeruzsálemi tudós fordította a héber szöveget görögre (Septuaginta Kr.e. III.-sz). A legrégibb görög fordításokat, kéziratban, a „Holttengeri tekercsek“-ből ismerjük (Qumrán). Az alexandriai görög fordítással egy időben arám nyelvű fordítás is készült. Egyes könyvek csak görög fordításban vannak meg, ezeket apokrif írásoknak nevezik. Az alexandiai Origenes (185–254), az Ó-szövetségi könyveket hat szövegezésben tette közé. Ezzel lehetővé tette, hogy a Septuaginta szövegét össze lehessen hasonlítani a héber szöveggel. A hatnyelvű szövegért nevezték ezt a Bibliát Hexaplan-nak. A Vulgata a legtöbb katolikus fordítás alapjáúl szolgál, melyet Szt. Jeromos a Septuaginta, a héber és a már létező latin szövegek alapján egy teljes latin fordítást írt. A IV.,V.- században íródtak a nagy pergament kodexek: Codex Vaticanus; Sinaiticus; Alexandrinus; Ephraemi rescriptus; Bezae Cantabrigiensis. A nyolcadik és tízedik századokban a mazoreta bibliamagyarázok Tiberias-ban és Babiloniában a héber szövegeket dolgozzák fel. A könyvnyomtatás feltalálása nagyban elősegítette a Biblia elterjedését. Az első kiadások már 1452 és 1455 között jelentek meg, latin szöveggel, Gutenberg nyomdájában.
1534-ben megjelent Martin Luther német nyelvű fordítása, amihez a görög és a héber szöveg szolgált alapul. Nem maradtak el a Biblia magyarnyelvű fordításai sem. Ebből az időből maradt fenn az úgynevezett „Jordánszky Kodex“. Komjáthy Benedek 1533-ban Szent Pál leveleit fordítja magyarra („Az zenth Paal leveley magyar nyelven“). Pesti Mizsér Gábor 1536-ban a négy evangéliumot, majd Sylvester János 1541-ben a teljes Új-szövetséget fordította le. Benczédi Székely István zsoltár fordításai 1548-ban jelentek meg. Heltai Gáspár és munkatársai 1551 és 1565 között szemelvényes fordításokat tett közé. 1529 körül Nagykárolyban született Radics Gáspár, aki később a kor szokása szerint szülőhelyének nevét veszi fel és így mint Károli Gáspár válik ismertté. Ő készíti el az első teljes magyar bibliafordítást. A vizsolyi nyomdában megkezdődött a munka nyomtatása és 1590 julius 20-án kikerűlt a kész munka, nyolcszáz példányban. Ennek a könyvnek nagy hatása volt a magyar nyelvre, akárcsak Luther fordításának a német nyelvre.
Káldi György jézustársasági áldozópap Pázmány Péter kérésére 1605-ben Gyulafehérváron megkezdte az Új-szövetség fordítását és a teljes bibliafordítást 16o7-ben Olmützben fejezte be. Ez a mű először 1626-ban jelent meg Bécsben, majd 1732-ben Nagyszombaton és 1782-ben Budán, mindannyiszor jegyzetek nélkül. Káldi ragaszkodott a „Vulgata“ szövegéhez és a katolikus egyház ezt a fordítást használta 1852-ig, mikoris Tarkányi Béla átdolgozta és jegyzetekkel látta el.
A Bibliában előforduló madarak közül több faj tisztátalannak számít és így étkezési célokra tiltottak voltak. Másokat mint áldozati állat, jelkép- vagy példaként említenek az egyes bibliai könyvek. A tisztátalan madarakat két könyvben is ismerteti a Biblia. Az első alkalommal 19, másodszor 2o tisztátalan faj van megnevezve. Ezek a szövegek az úgynevezett nappali és éjjeli ragadozókat említik, mint pl: keselyűk, sasok, sólymok és baglyok. Csak néhány olyan faj szerepel itt, amely más rendszertani csoportba tartozik, mint pl: a holló, a búbos banka, strucc, sirály.
A tiltás teljesen jogosnak tekinthető, hiszen ezen fajok legtöbbje szívesen fogyaszt dögöt, elhullott állatok tetemeit. Mivel a zsidó törvények szerint már magának a hullának az érintése is tisztátalanná teszi az embert, az ilyen dögevő madár is tisztátalannak számit. Ebben a tiltásban szerepe lehet az akkori hiedelemnek is, hogy t.i. az ilyen madár húsának fogyasztása által az ember is tisztátalanná válhat. A Biblia nem nyilatkozik a „tiszta“ madarakra vonatkozóan, de a Talmud (Mishnah) szerint a tiszta madárnak legyen begye, zúzája, melyet le lehessen hámozni és legyen egy kissé a lábujjak felett elhelyezett karma.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mai héber madárneveket sem, hiszen jogosan feltételezhető, hogy jó részük a régi nevekre vezethető vissza. Felsorolja azokat a madarakat, amelyeket a Biblia mint fajt nevez meg, de ezeken kívül sok olyan idézet van, amely a madarat jelképként említi, anélkül, hogy mint faj megnevezné. Az így előforduló – leginkább pozitív beállítású említések - ugyancsak tanúskodnak a madarak iránti szeretetről és azok ismeretéről. Egyes idézetek nagyon is plasztikus hasonlatokat fogalmaznak meg, ami pedig igazi ismeretek nélkül aligha lett volna lehetséges.
A több mint 120 idézet közül néhány, az akkori zsidóság életmódjáról is tanúskodik, mint pl: a vadászat-, a madarászat- és solymászat.
A szerző Befejezésül idézi Theo Löbsack Carson: Néma tavasz c. kényvéből: „Civilizációnk azzal fenyeget, hogy saját vívmányainknak válunk áldozatává. Befertőzzük a levegőt kipufogók gázaival, rádióaktiv sugarakkal szennyezzük be földünket. És mindezek által együgyűbben viselkedünk mint bármely madár, amelynek nehezen jutna eszébe, hogy bepiszkítsa saját fészkét“.
Bármennyire is modernnek hisszük magunkat – mondja Kohl István – jusson eszünkbe Mózes intelme: „Ha madárfészek akad elédbe az úton valamely fán, vagy a földön, madárfiakkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiakon vagy tojásokon: meg ne fogd az anyát a fiakkal!
* EME, Kolozsvár, Múzeumi Füzetek, Új sorozat, 2002/11, 5-35. o.n
© AVES MEDIA
|
|