Bartha Tibor
Lepkék bölcsői

A természet talán legszebb alkotásai a csodálatos színekben és rendkívüli formagazdagságban kecsesen csapongó lepkék. Már gyermekkorom kifestőkönyveinek ábrái közt találkozunk velük, s később a múló évek során sem lankad kíváncsiságunk e káprázatos színekben játszó pikkelyesszárnyúak iránt.
A lepkék (Lepidoptera) a rovarok törzsfajának legújabb hajtásai. Legközelebbi rokonaik a tegzesek, de azoknál jóval magasabb fejlettségi fokon állnak. Szabadon mozgatható fejük két oldalán, óriási félgömb alakú szemek ülnek s a fejtetőn sok fajnál még két pontszem is található. Jellegzetes szájszervük a hosszabb rövidebb pödrőnyelv vagy szipóka, amelyet használaton kívül fejük alatt spirál alakban felcsavarva tartanak. Ez a csövecske az álkapocs jobb és baloldali külső karéjából alakult ki, s az érett gyümölcsök s harmatcseppek vagy virágok nektárjának, fák kicsorduló nedvének stb. felszívására alkalmas. A fejen található két csápkülönböző fizikai és kémiai ingerek, felfogására szolgál, alakjuk különböző, a hímeké általában fésűs a nőstényeké fonalas. Három pár járólábuk két-két karomban végződik. Két pár különböző alakú és nagyságú szárnyaikat, amelyek bizonyos fajoknál hiányozhatnak is sűrűn álló színes pikkelyek, fedik, amelyek különböző alakú kutikuláris képződmények, ezekben a különböző pigmentek változatos kémiai színeket, míg a pikkelyek finom lemezes vagy rácsszerkezete fizikai színeket hoz létre. E színek eloszlása fantasztikus változatosságot idéz elő. E pikkelyek hiányában a szárny üvegszerűen átlátszóvá válik. A hosszú karcsú vagy rövid zömök potroh, tíz szelvényből áll, amelyből az utolsó 2-3 az ivarszerveket tartalmazza. Szaporodásuk általában kétivarú. A nőstény petéit csomókban vagy egyenként a tápnövény levelének fonákjára rakja. A különböző idő elteltével kikelő kis hernyók legtöbbjének első tápláléka az üres peteburok, majd a fajára jellemző táplálékon gyorsan nőve 2-12 vedlés után éri el a megfelelő testméretet. Jól fejlett rágóik fogazottak testük általában hengeres, csupasz vagy dúsan szőrözött. 13 szelvényből áll, amelyen 3 pár torláb 1-1 pár álláb és 1 pár far vagy tolóláb található. Színezetük és rajzolatuk rendkívül változatos. Egyesek pár hét alatt fejlődnek, míg főleg a hegyekben élőfajok akár 2 évet is elélnek bábozódásig. Vannak hernyók, amelyek különböző anyagokból testük védelmére házat vagy zsákot készítenek, amelyekben élnek. Bábgumójuk elkészítésében, amely tulajdonképpen a lepke bölcsője ügyességük bámulatra méltó. Fonómirigyeik selyemszállá szilárduló váladékából sok esetben művészien szép gubót szőnek a szabadban, a talajban vagy növények száraiban, míg egyesek valóságos búvárharangot készítenek a víz alatt. A kívülről mozdulatlan bábban a természet egyik nagy csodája (metamorfózis) megy végbe, amelynek során a hernyó szervei lebomlanak s a génjeiben beprogramált lepke, nyer alakot.
A vízlepkék bölcsői
Kevesen tudunk arról, hogy léteznek, hőt mállunk is élnek olyan lepkék, melyeknek, hernyói a tegzeslárvákhoz hasonlóan hagyja el a vizet, azaz teljes életciklusa a víz alatt zajlik le. A vízlepkék (Nymphulinae) hernyóinak nem csak a víz felhajtó erejének legyőzése és a légzésük megoldása jelentett kihívást, de puha testük védelme és az új közegben való mozgásuk, bábozódásuk megoldása is. Mint látni fogjuk a hernyók különleges építményei segítettek, áthidalni e nehézségeket. Ilyen bölcsőben születik, az alkonyati órákban egész nyáron át, állóvizek, mocsaras rétek fölött párját kereső 12-16mm szárnyfesztávú Tarka vízimoly (Nymphula nymphaeata) is. Szárnya púderfehér alapon, barnán rajzolatos, a széleinek aljára, fejjel lefele fordulva rakja le petéit. A két hét múlva kikelő, viaszsárga kis hernyók befúrják magukat a levelekbe, és ott táplálkoznak. A lerágott levéldarabkákból, testük védelmére ügyes kis házat építenek, amelyet tegezzé szőnek össze. E tegezben víz van, benne a hernyók a testfelszínükön keresztül lélegzenek. Később azonban a viaszban gazdag táplálék hatására, amelyet a vízben úszó levelek felületéről vesznek fel, kültakarójuk víztaszítóvá válik s most már légzőnyílásaikon keresztül, vesznek levegőt. Egy új 2cm hosszú és 1, 5cm széles hordó alakú tegzet készítenek, amelyből csak fejük és testük első része áll ki, s a most már levegővel telt tegzükkel, ide-oda úszkálnak a növények között. Ősszel a 2cm nagyra nőtt hernyók, az iszapba húzódnak áttelelni. Tavasszal ismét a felszínre emelkednek, de nemsokára 10-30cm mélységben nekilátnak, hogy a frissen elkészült még zöld tegezt váladékukkal egy víz alatti növény szárához erősítsék, amelyen egy kis lyukat rágtak, hogy oxigénszükségletüket a növény légszállító edényeiből fedezzék, majd bebábozódnak. Két, három hét bábállapot után a kikelt lepkék a tegezben maradt légbuborékok segítségével a felszínre katapultálnak. Bámulatra méltó megoldás mindez, de egyes fajok még tovább mentek a vízi életmódhoz való alkalmazkodás terén.
Mint már említettük van egy lepkénk a Törpe vízimoly (Acentria nivosa) amelynek 6-5mm-es szaggatott szélű fehér szárnyait belül, apró barnás pontocskák díszítik. A nőstény repülésre képtelen, csonka szárnyai kicsi evezőlemezekké fejlődtek vissza, lábait úszószőrök borítják, mivel állandó jelleggel a vízben tartózkodik. Csak a párzás idején dugja ki potroha végét a vízből, hogy a hím megtermékenyíthesse. Petéit a vízinövények szárára rakja, ahol a kikelő kis hernyók azok belsejébe mély járatokat rágnak, majd a víz alatt, növényi rostokkal a növény szárához erősített gubóban bábozódnak. Zsákhordó lepkék
A lepkék egy újabb igen érdekes családjának sajátosan egyedülálló otthonait keressük most fel. Nem minden lepkének jutott a fajra jellemző színpompás szárny, de még csak láb vagy csáp sem, s bizony egyeseknek nyelvükről s hatalmas szempárúkról is le kellett mondaniuk. Ismerkedjünk hát meg, a lepkék tarka világának e számkivetettjeivel a zsákhordó lepkék (Psychidae) nőstényeinek igen szomorú sorsával, de annál érdekesebb építményeivel. E szerencsétlen sorsú nyűforma lepkék, az egész életüket a maguk készítette zsákban, amelyet kívülről igen gazdagon díszítenek, növényi törmelékekkel, mohával, zuzmóval, talajszemcsékkel. Hiányzó tarka szárnyuk helyett apró alkotásaik szépségével is igyekeznek magukra hívni a hímek figyelmét, mert nászéjszakájukat is ezen alig pár cm hosszú fűszálakhoz, ágvégekhez ragasztott hálószobában töltik, s ebben is bábozódnak be. A két nem teljesen elüt egymástól. A szárnyas hím gyönge termetű, szárnyai rajzolatlanok, többnyire egyszínűek, szürkék vagy barnák, szélesen lekerekített. Testük rendszerint szőrös, csápjuk fésűs. Igen rövid ideig repülnek, a párzás után csakhamar elpusztulnak. A nőstények a petéiket is zsákba rakják le. A kikelő hernyók elhagyják a régi zsákot, és újat készítenek, midig a fajra jellemzőt. A hím lepkévé fejlődő hernyók hosszabb és karcsúbb zsákot készítenek, amelyet 2 évig mindenhová magukkal cipelnek, majd a talajszinten bábozódnak. A nőstények zsákja öblösebb s kb. 2 m magasságba van elhelyezve, hogy a hím lepke rátalálhasson. A legnagyobb európai faj a 15mm szárnyfesztávú kormos zsákhordólepke (Conephora unicolor). Hímjének rajztalan szárnyai, halványbarnák, füstösen kormosak. Potroha végén szőrpamacs, lábain sarkantyúk vannak. Első szárnya inkább nyújtott. Júliustól augusztusig repül. A szárnytalan nőstény zsákja rövid és széles levéldarabkákkal borított. A hím zsákja hosszabb (33 mm) szárny és levéldarabkákkal, fűtörmelékekkel erősen megrakott. Mindkettő csőszerű nyúlványban végződik. A hernyók növekedésük közben zsákukat egyre nagyobbítják. A szürke színű 20-22mm hosszú hernyó polifág (mindenevő). A nőstény a zsákból ivarszervét teleszkópszerűen kidugva illatanyagokat bocsát ki, hogy a hím könnyebben rátalálhasson. A párzás a zsákban történik s a nőtény a petét is a zsákba, rakja le. Az apró hernyók kikelésük után szétszélednek, s új zsákot készítenek maguknak, amelyet belülről selymes anyaggal puhára bélelnek, kívülről a fajukra jellemző anyagokkal álcáznak, erősítenek meg. Az elkészült zsák annyira beleolvad a környezetébe, hogy igen nehéz észrevenni s 2 évig biztos védelmet nyújt a benne lakó hernyónak, amely táplálkozás közben sem hagyja el azt, sőt a nőstények bábozódása is e zsákban történik. A hímek a talajon, az avar közt bábozódnak.
Láperdők, vízparti ligetek lakója a 10mm szárnyfesztávú bozontos zsákhordólepke (Sterrhopteryx hirsutella). Barnásszürke szárnyai lekerekítettek, potroha kicsi. A szárnytalan nőstény júniustól- júliusig várja a hímet, amely az ivarszerveiből kiáramló illatok nyomán talál rá, s a párzás után rövid időn belül elpusztul. Zsákja 18-22mm hosszú, nyúlánk, szabálytalanul rárakott ág és levéldarabkákból áll. Barna fejű hernyója, augusztustól –májusig nyír-és égerbokrokon él. Szaporodás, a két méter magasan elhelyezett nőstény, rövid és széles zsákjában történi, ahová petéit is rakja. Innen indulnak útra az apró hernyók, hogy maguk is elkészítsék a szüleikhez hasonló, nehezen felfedezhető zsákocskákat. Kimondottan erdei faj, a délelőtti órákban, május- júniusban repülő Közönséges csövesmoly (Taleporia tubulosa). A barnásszürke színű, csillogó szárnyak a 13-18 mm fesztávolságot is elérik. Teste erősen szőrözött, csápjai rövidek. A bükk és gyertyán erdők lakója, ahol a zuzmókon táplálkozik. Hengeres, a fák oldalához. ágaihoz kötözött, lelógó, henger alakú, tompa végű zsákját is itt találjuk. A 14mm hosszú zsák nagyobb talajszemcsékből épül eleje apró szemcsékkel borított, igen kemény alkotás. A bükköny zsákhordó lepke (Psyche viciella) szárnyainak színe világos kávébarna, de sötétebb példányok is előfordulnak. Potroha széles, június-júliusban repül. Nősténye szárnyatlan. A 13-18mm hosszú, csak keresztirányú fűszálakkal borított zsákjukat bükkönyféléken találjuk. Olajbarna, szürkefejű hernyói a megnyúlt gubó alakú zsákocskák védelme alatt táplálkoznak. Szaporodása, bábozódása az előbbi fajokhoz hasonló. A 12-14mm szárnyfesztávú Fumaria casta zsákhordó lepke , nemcsak nősténye miatt, de zsákjának az eddigiektől eltérő felépítéséért is említést érdemel. A hím felső szárnya sűrűn pikkelyes, barna, míg az alsó sötétebb színű. A vörösesbarna nősténynek, vékony csápjai és csökevényes lábai is kifejlődtek. Párosodásidején elhagyja a zsákját. Május-júniusban repül, hernyói fák és sziklák zuzmói, fűféléken táplálkozik. Zsákja 7-9mm hosszú s az előbbi fajjal ellentétben, a hosszú fűtörmeléket, nem keresztben, hanem mindig hosszában rakja fel. Ezzel közelről sem merítettük ki a zsákhordó lepkék, illetve hernyóik építőművészetét, de megismerkedtünk a leggyakoribb zsáktípusokkal, e különös lepkék parányi házaival, amelyekben élnek, táplálkoznak, szaporodnak és születnek.

<< vissza