Dr. Zsigmond Győző
A sárga rókagomba a magyar néphagyományban

A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius Fr) egyik legismertebb és legkedveltebb ehető gombánk (máskülönben mindenféle rókagomba ehető). Főbb jellemzői: sárga színe, kitölcséresedő alakja, s hogy termőrétege redős, nincsenek valódi lemezei. Júniustól októberig terem lombhullató és tűlevelű erdőkben egyaránt. Erdélyben a sárga rókagombán kívül tudnk róla, hogy szedik a bárosnyos rókagombát (C. friesii), valamint a sötétedőhúsú rókagombát is, melyet kései rókának is mondanak (C. melanoxeros, lásd pl. Rimóczi Imre: Gombaválogató 4., Bp., 2000: 25). Általában úgy tartják, hogy a világító tölcsérgombával téveszthető össze, nem így a nép, népünk. Ismeretes, hogy Háromszéken a rókagombára utaló neve van annak, amivel leggyakrabban – tapasztalatom szerint is – összetévesztik. Farkas rókagombán Sepsikőröspatakon sárga gerebent értenek (Hydnum repandum). Népi nevei közül is a legelterjedtebbek közé tartoznak a tudományos névre emlékeztető következő nevek: rókagomba, sárgagomba.
Íme vidékenként milyen névvel illetik a Cantharellus cibariust:
rókagomba, róukagomba (Alsó-Fehér, Aranyosszék, Bánság, Gyimes, Hétfalu, Kárpátalja, Mezőség, Moldva, Székelyföld, Szilágyság),
nyúlgomba (Balatonmellék),
csirkegomba (Bódvamente, Kárpátalja, Máramaros, Zemplén),
nyúlgomba (Balatonmellék, Baranya, Zselicség),
sárgagomba (Baranya, Kalotaszeg, Mokányság, Szatmár, Szilágyság, Torockó),
nyulica (Őrség, Vas), tölcsérgomba (Ormánság),
tyúkgomba (Kárpátalja),
róskagomba (Orbaiszék),
rókica (Felcsík)
vajas gomba (Szepesség / Istvánffi Gyula: Az ehető gombákról. In Természettudományi Közlöny XLI.k., 1909: 444). Más nyelvi népi nevek: henc röling, ro. gălbiori (Bánság), urechiuşe (Bánság, Háromszék, Szászföld), gălbănuţi (Mócvidék), gălbeoare (Bukovina), urechişa babei (Prahova megye). ruszin zsovtyáké ‘sárga gomba’, ukrán lăszăcskă ’rókácskák’ (Máramaros). Történeti anyag: nyúlgomba (Carolus Clusius: Fungorum in Pannoniis observatorum brevic historia et Codex Clusii, Antwerpen, 1601), rókagomba, sárga vargánya (Benkő füszéres nevezeti. Nomenclatura Botanica. Pozsony 1783), vargányagomba (Diószegi-Fazekas: Magyar Füvész Könyv. Debrecen, 1807: 579).
A jellegzetesebb magyar népi elnevezéseket térképre is rávittem, melyet mellékelek. Sokra tartja a népi konyha már csak azért is, mert általában nem kukacosodik. Noha van kártevője, az többnyire csak a nyomát, járatait hagyja benne. Többféleképp készítik meg. Veress Magda klasszikus elkészítési módjaként a tejfölös gombapaprikást jelöli meg. (Veress Magda: Gombáskönyv, Bukarest 1982: 100) Háromszék: Rókagomba levesnek: Össze ke hasogatni a megmosott gombát. Főzni. Belé babérlapi, tárkony jár s paprikás rántássa (paprika, liszt, zsír, víz) és tojássa ke feereszteni. Sózni, ahogy tetszik. (Sepsikőröspatak)
Tudunk róla, hogy a pásztorok túróval töltve parázson pirítják. Nagy előnye, hogy jól aszalható, mert a kukacok ritkán pusztítják. Az aszalt rókagombát télen káposztalevesbe és krumplilevesbe teszik. Ilyenkor az elkészítés előtt két óráig vízben áztatják. Szárazon és besózva is el lehet tenni. Szárazon, mint ízesítő, mártásokba, sültek mellé adható. Tartósításával sokfele és másféleképp is próbálkoznak. Régebb főleg sózták, újabban főképp megfőzve fagyasztóban (mélyhűtőben) tárolják, és előfordul az is, hogy savanyúságnak teszik el, illetve szárítják, s porát használják fel később főleg gombás ételek ízesítéséhez. A sárga rókagombát májbetegségek gyógyítására ajánlották Aranyosszéken. A várfalvi Jobbágy Miklós szerint májnak kell, hogy használjon, élesebb.
Szólásmondás is kapcsolódik hozzá: kiduvad mind a rókagomba (Vargyas, Erdővidék).
Németországban a rókagombák (Eierschwamm ’tojásgomba’) minden faja védett, mert noha még nem ritka, de visszaszorulóban van (Knoop, Martin: Gombák, Budapest, 1999: 55).
A Kibéden (Marosszék) élő Ráduly János egyik gyermekversének is rókagomba a főszereplője (Ráduly János: Szitakötőtánc, Székelyudvarhely, 2001: 27).

<< vissza