Palkó László
„Madarak”

Ezzel a címmel mutatták be Hitchcock világhírű filmjét amely madarak okozta rémségekről szólt. A következő történet szintén világhírű, de a rémségek ezúttal a madarakkal estek meg.
1991. november 5-én az udvari határátkelőhelyen (magyar–horvát határ) egy hűtőkocsi jelentkezett határátlépésre. A szállítólevél szerint Magyarországon vadászható lőtt vadat és trófeákat szállított. A vámzár sértetlen volt, ám a szállítólevélen volt egy kis hiba. A Duna–Dráva Nemzeti Park munkatársa miután megszemlélte a rakományt a bajai vámudvarban, melyben állítólag lőhető fajok voltak, véletlenül egy lepecsételetlen példányt adott át a sofőrnek. A vámosok a hiányzó bélyegző miatt a Környezetvédelmi Minisztérium illetékesének véleményét kérték, aki javasolta a szállítmány átvizsgálását. Döntése helyesnek bizonyult. A raktérben nagy kartondobozokban rengeteg lefagyasztott madártetemet találtak. A dobozok oldalán és a bennük levő cédulákon állítólagos olasz vadászok, valamint Bács-Kiskun megyei települések nevei voltak feltüntetve: Mélykút, Tataháza, Felsőszentiván, Csávoly. A vámosok azonnal értesítették a Duna–Dráva Nemzeti Park (ez esik legközelebb az említett határátkelőhelyhez) szakembereit, akik 11.668 darab, Magyarországon védett és fokozottan védett madártetemet határoztak meg mintegy 9 mázsányi összsúlyban, amelyek a Bajától Udvarig tartó útszakaszon kerültek a hűtőkamionra. Volt közöttük fürj, haris, nagypóling, cigány- és nyílfarkú réce, erdei- és réti pityer, tövisszúró gébics, tengelic, zöldike, barázdabillegető, vadgerle, bíbic, citromsármány, sárszalonka, mezei pacsirta, sőt verebek is. A madarak természetvédelmi értékét 300 millió forintra becsülték, de az olasz piacon kb. 1 milliárd forintot érnek. A kocsi két olasz állampolgárságú utasa vécére kérezkedett, ahonnan a kocsikísérőnek sikerült elmenekülni és elhagyni az országot, majdnem hat óra elteltével csak a gépkocsivezető került elő. Szerinte 15 olasz vadász lőtte a madarakat Magyarországon, az ő megbízásukból szállította volna a zsákmányt Olaszországba.
Az üggyel kapcsolatban a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság és az FVM Bács-Kiskun megyei hivatala hírzárlatot rendelt el, melyet a 2002 január 9-én tartott sajtótájékoztatón oldottak fel. A csaknem 12.000 védett madár közül szúrópróbaszerűen 200-at röntgeneztek át és megállapították, hogy ezeket apró, 1–1,5 mm-es söréttel lőtték. Elkészült az állatorvosi, természetvédelmi, vadászati szakértői vélemény, és mivel a madarak között gyűrűzött postagalambok is voltak, az elejtési körzetről is vannak feltételezések. Egyébként a „teríték” összetételéből ítélve szinte egyértelmű, hogy a madarakat a kóborlás-vonulás időszakában, tehát augusztus közepe és október vége között lőtték, amikor már kisebb-nagyobb csapatokba verődnek. A vadászati szakértő megállapítása szerint a bérlelövési szerződések kiállítása szabálytalan volt, mivel a vadászatszervező iroda engedélyének érvényessége lejárt, ennek ellenére a beutazó olasz vadászok megkapták a vadászati engedélyeket. Azóta egy – időközben visszatért – olasz vadászt kihallgattak, aki beismerő vallomást tett. A Pécsi Városi Bíróság mindeddig három Bács-Kiskun megyei hivatásos vadász letartóztatását rendelte el, két gyanúsított háziőrizetben van. Két olasz vadászt gyanúsítottként hallgattak ki, közülük az egyik előzetes letartóztatásban van, a másik szabadlábon védekezhet. A nyomozás még nem zárult le, sok a tisztázatlan kérdés, az információkat egyelőre feltételezések helyettesítik. Az ügyből hatalmas botrányt rendezett az egyébként is vadász- és vadászatellenes magyar média. Szinte naponta hangzottak el a vadászokat általánosan elítélő vélemények. Rengeteg, többé-kevésbé hozzáértőt faggattak ki a riporterek, közöttük vadászati vezetőket is. Ezek legjobb tudásuk szerint próbálták magyarázni, de a műsorba csak a fölvett szöveg töredéke került. A szakmailag hiteles, ám csak a vadászok számára érthető szöveg kevésbé bilincseli le a panelházak nézőit. Ide a korrupt, gonosz vadász képe kellett, a köz ellensége, pedig már a legelején tisztázni kellett volna, hogy ez nem vadászati-, hanem bűnügy.
Véleményem szerint, a magyar vadászat összességében nem szolgált rá semmiféle vádaskodásra, a vadászokat sem kell testületileg eliténi, itt személyi, kiscsoporti érdekekről van szó. Nincs alapja tehát az általános vádaskodásoknak, kollektív elmarasztalásnak. Azon is el lehet gondolkozni, hogy azon a természeti értékeket, amelyek napjainkig még fönnmaradtak, az elmúlt évszázadok erdész- és vadász-generációinak is köszönhetjük, egyesek az életüket áldozták a természet megrablóival folytatott küzdelemben. Ma is sok a hasonlóan gondolkodó természet- és madárszerető vadász, erdész, halőr, mezőőr, polgárőr, diák. Csak közösen fellépve, a nyilvánosságot korrekt módon tájékoztatva, a bűnösöket megtalálva tudjuk a hasonló ügyeket megelőzni, mert a fent említett módszerekkel nehezen hihető a legjobb szándék is.

Irodalomjegyzék Gyenge, L. és Márok, T. – 2002 - Kamionnyi madártetem. NIMRÓD. 90. Évf. 1 : 9. Homonnay, Zs. – 2001 - Ha már mindenkit madárnak néztek. VADÁSZLAP. 10. Évf. 12 : 20-21. *** - 2002 - Madár ügyek. VADÁSZLAP. 11. Évf. 2 : 26.

A Szerkesztőség megjegyzése: Sajnos, a külföldi vendégvadászok maradéktalan kiszolgálása, csodálatos élővilágunk tál lencséért való elherdálása Romániában is időszerű kérdés. Erről írt az Aves Alapítvány az Erdélyi Nimród tavalyi, 6-os számában (Nem adjuk el országunkat...), valamint már érintettük, A vadászterületekre és vadvédelemre vonatkozó új törvény c. cikkünkben (Erdélyi Nimród, 2002/3). S itt nemcsak a madarakról, ill. apróvadról van szó, hanem őzről, gímszarvasról, farkasról, hiúzról, medvéről, vidráról, ill. ezek külföldre való kiárusításáról. Csatlakozik Palkó István azon nézetéhez, hogy nem a vadásztársadalom összességének testületi elitéléséről van szó, hanem azon személyekről, csoportokról, amelyek lehetővé teszik az amúgy is érthetetlenül engedékeny vadászati jogszabályozásunk durva áthágását.

<< vissza