Dr. Kiss J. Botond, Szabó László
Példátlan méretű pásztormadár-invázió

Az Erdélyi Nimród 1999/3-as számában írtunk már a Pásztormadár (Sturnus roseus) más nevein Sáskamadár, Rózsaseregély, Rózsás seregély, és Gulyamadár stb. azévi inváziójáról, mely jelenség az idei száraz, forró nyár alatt felerősödve megismétlődik. E szép madár egyazon családba- és nembe tartozik a közismert Seregéllyel, amellyel nagyságban és viselkedésmódban számos hasonlóságot mutat, sőt a hangjuk is meglehetősen hasonlít. Repülő csapataikat könnyen össze lehet téveszteni, bár a Pásztormadár általában tömöttebb rajokban repül, mint a Seregély. Lényeges különbség nyakuk, törzsük színezetében mutatkozik, ez a pásztormadár esetében rózsaszín, csak farka, szárnya és feje fekete, melyen hátralógó tollpamacs ékeskedik. E tolldísz a párzást megelőző nászjátékok során játszik fontos szerepet. A fiatalok színei kevésbé látványosak, mint az idős madarakéi, tollazatuk szürkés, tollpamacsuk sincs.
Eredeti hazája Elő- és Délnyugat-Ázsia sztyeppejellegű, vagy félsivatagos, köves vidékei, ahonnan hatalmas csapatokban, inváziószerűen özönlik Európa fele. E szabálytalan időközökben történő invázió elsősorban száraz, aszályos esztendőkben amikor a fészekben tartózkodnak, de ezután is, akár újabb 2–3 hétig.
Nagyobbméretű beözönlés alkalmával sok százas, néha több ezres csapatokban lehet őket észlelni. Ez évben elsősorban Dobrudzsában volt rendkívül gyakori, de az ország más részein, sőt Erdélyben is számos esetben figyeltek meg Pásztormadarat. A Tulcea-Murighiol-Agighiol háromszögben több tízezres csapatokat lehetett látni május vége, július eleje között, ahol az eper- és cseresznyefák termésében alkalmi károkat is okoztak. Más nagy csapatok Somován, ill. Cernán állomásoztak... Rovarokat, gyakran gyümölcsöket (kökényszilva, alma, körte, kajszibarack stb.) is fogyaszt, de mint fenntebb említettük, főtáplálékát a sáskák képezik. A csapatok elözönlik a sáskák által megszállott vetéseket, legelőket, tarlókat, gyakran seregélyekkel, vetési és dolmányos varjakkal, dankasirályokkal együtt. Ez évben országunk esetében egyedülálló jelenségnek lehettünk tanúi Dobrudzsában: a pásztormadarak sokezres tömegekben fészkeltek. Sikerült három fészkelőtelepet azonosítani, a Cerna, Mahmudia és Somova nyíltszinti fejésű bányáinak kőomlásaiban. Az összállományt legalább 15.000 párra becsültük, a telepek kutatása még folyamatban van. A kirepült fiatalok elsősorban a nagy gyümölcsösökben állomásoztak, július végéig, akár 40.000 madár is, kisebb-nagyobb laza csapatokban. Érdekes, hogy az elözönlött területet először az ivarérett madarak hagyják el, a fiatalok külön csapatokban később követik őket.
E faj rendkívüli fontossággal bír a mezőgazdasági kártevők, elsősorban a sáskák elleni biológiai védelemben. A szakirodalom szerint, egyetlen pásztormadár naponta több, mint 300 sáskát is elfogyaszt, egy 1.500 főnyi telep lakossága pedig akár 2,5 – 3 tonna rovart is. Így a pásztormadár által a gyümölcsösökben okozott alkalmi károkat ebben a megvilágításban kell átértékelnünk.
Bár e faj a berni, bonni és hágai nemzetközi egyezmények védelme alatt áll, amelyhez Románia a 13/1993-as, 13/1998-as ill. 98/2000/es törvény alapján csatlakozott, sorsa korántsem rózsás. A sáskairtás napjainkban is elsősorban repülőgépről szétpermetezett növényvédő vegyszerekkel történik, közvetve a pásztormadarak is megmérgeződnek. Pillanatnyilag légből permetezett, vegyszeres növényvédéshez folyamodnak a Bioszféra Rezervátum gazdasági felhasználású területein is. Egy aránylag ritka faj rendszertelen beözönléséről, lévén szó ill. esetleges fészkeléséről, felhívjuk kedves olvasóinkat, ezirányú észleléseiket közöljék a Szerkesztősséggel. Amennyiben elegendő adat érkezik, megkíséreljük az inváziós jelenséget erdélyi viszonylatban is fölmérni. A kapott adatokról egyik későbbi számunkban fogunk beszámolni.

<< vissza