Dr. Kiss J. Botond
Románia, környezetvédelmi szempontból

Számos alkalommal – és gyakran jogosan – fakadunk ki az országunkban uralkodó környezetvédelmi körülmények úgy országos, mint nemzetközi síkon való egyre inkább kiélesedõ helyzete miatt. Hogy ezt a kérdést jobban megvilágítsuk, akár az unalmassá válást is kockáztatva, de vissza kell idéznünk iskoláskorunk egyes ismereteit, valamint áttekinteni jó pár, idõközben felmerült kérdést. Románia területe 237.500 km², lakossága mintegy 22.800.000 fõ (kb. 96 fõ/km²). Kárpáti, dunai és ponto-káspi ország, fizikai-földrajzi jellemzõit elsõsorban a Kárpátok vonulata, továbbá a Duna alsó, 1074 km-es szakaszának jelenléte határozzák meg valamint kijárása a Fekete-tengerre. A hegy és dombvidék, valamint a síkság egyharmad-egyharmad arányban oszlanak meg. Legmagasabb hegycsúcsai a 2509, ill. 2291 m-es Moldoveanu és Negoiu. Éghajlata mérsékelt szárazföldi, szélsõséges kontinentális, csapadékos atlanti, hideg skandináviai, és enyhe mediterrán behatásokkal. Növény- és állatvilága igen változatos, a Duna-delta rendkívüli formagazdagságától a magashegyi flóra-és faunaelemekig, zergéktõl a gödényekig, az országos fajlista mintegy 42.000 (!) taxont számlál. Romániában aránylag késõn, 1930-ban fogadták el az elsõ természetvédelmi törvényt, a kor ismert tudósai, a biospeológia tudományágát megalapító Emil Racoviþa és a botanikus Al. Borza kezdeményezésére. 1933-ban több fajt nyilvánítanak szigorúan védettnek, 1938-ban pedig megszületnek az elsõ, mai értelemben vett védterületek. 1948-tól kezdõdõen jut hatalomra a román kommunista párt, amelynek önkénye – 1965 után – a Ceauºescu diktatúra alatt éri el tetõfokát. Az államosítás (1948) és erõszakos kollektivizálás (1949-1962) végrehajtása után a környezet- és a természetvédelem tizedrangú kérdéssé süllyedt, az egész nemzetgazdaságot a megalomániás iparosítás jellemezte. Ekkor jöttek létre azon ipari objektumok, amelyek ketyegõ pokolgépek formájában napjainkig kísértenek. Ez idõszakban lényeges megvalósításnak számít a különleges geológiai képzõdmények, értékes tájak, ritka növény- és állatfajok stb. megõrzésére szolgáló 1625/ 1955-ös Minisztertanácsi Határozat, amely a kiemelten védett objektumok, fajok részére bevezeti a “természet mûalkotása” (monument al naturii) fogalmat. Mindazonáltal az elsõ romániai környezetvédelmi kerettörvény csupán 1974-ben lépett életbe. A Ceauºescu-rendszer megdöntése után, 1990 augusztusában került sor az elsõ, külön környezetvédelmi minisztérium létrehozására, ugyanekkor születik meg a Duna-delta Bioszféra Rezervátum, valamint ennek felülvigyázó szerve, az Õr- és Ellenõr Testület. 1995-ben jut törvényerõre a modern, európai szinten levõ környezetvédelmi stratégia, amely már PHARE segítséggel került ismertetésre. Idõközben Románia számos nemzetközi környezetvédelmi egyezményt fogad el, amelyek közül a következõket emeljük ki:
Sor- Az egyezmény célja Létrejöttének Romániai szám helye és ideje jogalapja
1 Nemzetközi jelentõségû vizes élõhelyek Ramsar, 5/1991 jan.25-i védelme 1971. febr. 2. Törvény
2 Veszélyes hulladék, határon való átszállításának Basel, 5/1991 jan 25-i ellenõrzése 1989. márc. 22. Törvény
3 Egyezmény a légkör határon túli, távoli szennyezésérõl Genf, 8/1991 jan 25-i 1979. nov. 13. Törvény
4 Egyezmény a vadon élõ állatok és természetes Bern, 13/1993 márc. 11-i életterük védelmére 1979. szept. 19. Törvény
5 Egyezmény az ózonréteg védelmére Bécs, 84/1993 dec.3-i 1985. márc. 3. Törvény
6 Az ózonréteget károsító anyagokkal kapcsolatos Montreal, 84/1993 dec.3-i Protokoll 1987. szept. 16. Törvény
7 Az ENSz éghajlatváltozások Kerettörvénye Rio de Janeiro, 24/1994 máj. 6-i 1992. jún. 5. Törvény
8 Egyezmény az élõvilág sokféleségérõl Rio de Janeiro 58/1994 júl. 13.i 1992 jún. 5. Törvény
6 A kihalóban levõ fajokkal való nemzetközi Washington, 69/1994 jún. 15-i kereskedelmet szabályozó egyezmény 1973. márc. 3. Törvény
7 A Duna védelmét és felhasználását szabályozó Szofia 30/1995 máj. 24-i egyezmény 1994. jún. 17. Törvény
8 A nukleáris bíztonság egyezménye Bécs, 43/1995 máj. 24-i 1994. jún. 16. Törvény
9 Egyezmény a vadonélõ, vonuló állatok védelmére Bonn 13/1998 jan.8-i 1979. jún. 23. Törvény
10 ENSz egyezmény az elsivatagodás megelõzésére Páris, 111/1998 jún. 5-i 1994. jún. 23. Törvény
11 Egyezmény a vonuló vízimadarak védelmére Hága, 90/2000 máj. 30-i 1999. jún. 16. Törvény
12 Egyezmény a denevérek védelmére Hága, 91/2000 máj. 30-i 2000. jún. 16. Törvény
sA környezetvédelmi jogalap állandó felülvizsgálására, valamint az euro-atlanti jogharmonizáció elõsegítésére, a Román Parlament mindkét házában van környezetvédelemmel foglalkozó szakbizottság. A Képviselõházban a Helyhatósági, Terület-rendezési és Ökológiai Bizottság, a Szenátusban pedig az Egészségügyi, Ökológiai és Sport Bizottság mûködik. Egy külön e célra létrehozott bizottság hiánya a környezetvédelmi kérdés fontosságának megnemértésére utal. Kormányviszonylatban a környezet-védelemért a Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium felelõs. A minisztériumban erre külön fõosztály szolgál, államtitkár-rangú tisztségviselõvel az élén. A környezetvédelmi területi kirendeltségek a központi környezetvédelmi szerv mintájára vannak szervezve, egy fõfelügyelõ vezetése alatt, megyei színtû hatáskörrel. A Megyei Környezetvédelmi Felügyelõség szervezeti felépítésében van hatósági és monitorizálási osztály, ökológiai felügyelõség, hulladékgazdálkodási ellenõrzõ részleg, természetvédelmi-, valamint egy kapcsolattartásra, helyi és nemzetközi programok követésére szolgáló iroda. A Duna-delta Bioszféra Rezervátum Természetkezelõsége – bár kimondottan csak a Duna-delta és a lagúnavidék területén – szintén ugyanilyen hatáskörrel rendelkezik.
A környezetvédelmi beruházásokra központi költségvetésbõl van finanszális alap, az illetõ költségvetési év lehetõségeinek megfelelõen, rendszerint a nemzeti jövedelem százalékának törtrészi színvonalán. Az Európai Unió, a Világbank és más nemzetközi szerv is számos esetben ajánlott föl projekteken keresztül elérhetõ pénzalapot, vagy vissza nem térítendõ segélyt. Így pl. a Világbank finanszírozza az erdei ökoszisztémák megõrzésére szolgáló projektet, három védterület létrehozásával (Retyezát, Királykõ, Vânãtori-Neamþ Nemzeti Parkok). Területi viszonyban a helyhatósági szervek szintén bírnak – rendszerint jelentéktelen – környezetvédelmi pénzalappal. A Környezeti Alap létrehozását szolgáló 73/2000 sz. törvény, bár érvénybe lépett, még nem funkcionális, alkalmazásának módozatait most dolgozzák ki. A környezet és természetvédelmi törvényeket rendszerint valamely kormányszerv, vagy politikai párt fogalmazza meg és terjeszti föl a törvényhozó testületnek. Megjegyzendõ, hogy bár a romániai, kb. 100 politikai párt között több tartja magát “zöldnek”, az RMDSz politikai platformja – elsõsorban kisgazda – és erdõtulajdonos tagjainak hatására – számos lényeges környezet- és természetvédelmi elemet tartalmaz. Ezen álláspont jutott kifejezésre a Ciorbea-kormány idején, amikor az RMDSz szerepet kapott a kormány-koalícióban, így ekkor törvényesült a román-magyar környezetvédelmi keretegyezmény. Ekkor vetõdött föl a határmenti magyar védterületek és nemzeti parkok nyugat-romániai meghosszabításának gondolata, három, a határon átnyúló védterület tervében, a Duna Zöld Folyósója tervének körvonalazása, a helyhatóságok határmenti környezetvédelmi kapcsolatainak beindítása stb. A bekövetkezett politikai változások során – a Zöld Folyosó kivételével, amely már túl elõhaladott állapotban volt, semhogy leállítsák – e kezdeményezések mind elakadtak.
A fenntebb említett nemzetközi jellegû és euro-atlanti jogharmonizációt célzó környezet- és természetvédelmi törvényegyüttes mellett, számos országos jogszabály és helyhatósági határozat foglalkozik környezet- és természetvédelemmel. Ilyenek pl.:
–137/1995 sz. Környezetvédelmi Törvény;
–18/1991 sz. Területrendezési Törvény;
–26/1996 sz. Erdõtörvény;
–125/1996 sz. A Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium Rendelete, azon gazdasági és társadalmi tevékenységek szabályozására, amelyek kihatással vannak a környezetre;
–1096/1996 sz. Kormányhatározat, a nemzeti Tudományos kutatás és technológiai fejlõdés “Horizont 2000” Programm jóváhagyására;
–171/1997 sz. Törvény a Nemzeti terület rendezési tervének elfogadásáról (II. szakasz - vizek);
–1037/1996 sz. víztörvény;
–5/2000 sz. Törvény a Nemzeti terület rendezési tervének elfogadásáról (III. szakasz-védett területek);
–236/2000 sz. Sürgõsségi Kormányrendelet a természetvédelmi területek jogállásáról, a vadon élõ növény és állatvilág természetes élõhelyek megõrzésérõl;
–462/2001 sz. Törvény- a 236/2000 Sürgõsségi Kormányrendelet jóváhagyásáról;
–654/2001 sz., a 103/1996 sz. a vadászterületekre és vadvédelemre vonatkozó Törvény módosításáról;
–647/2001 sz. a Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium Rendelete a vadon élõ növények és állatok begyûjtése, felvásárlása és forgalmazása engedélyezésének jóváhagyására, bel-, illetve külföldön. Különösen lényeges a 462/2001 sz. Törvény, amely két környezetvédelmi fõhatóság: egy admisztrativ (a Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium), valamint egy tudományos szerv hatáskörét jelöli ki. Ez utóbbi a Román Tudományos Akadémia, amelynek külön bizottsága, a „Természet Mûalkotásainak Bizottsága” (Commission for the Protection of Nature Monuments) foglalkozik a környezetvédelmi kérdések különféle vetületeivel.
Az UICN normáinak megfelelõ természetvédelmi területek száma pillanatnyilag 584, ez összesen 1.140.590 ha-nak felel meg, ami ország területének mintegy 4,8 %-át jelenti. 1990-ben 12 Nemzeti Park létesítésére történtek javaslatok, jelenleg mindebbõl a Retyezát Nemzeti Park rendelkezik különleges státussal. Az ország legnagyobb és legjelentõsebb védterülete a Duna-delta Bioszféra Rezervátum, amelynek a 5912 km²-e az ország 2,6 %-át teszi ki. Ez Románia egyetlen olyan része, amely hármas védettséget élvez: egyidejûleg bioszféra rezervátum, a Világörökség része és Ramsar szitu. E rezervátum, amelybe a Duna fél Európából hozott hordaléka folyik, rendkívüli és komplex ökoszisztémák összessége, amelyeket a környezetszennyezõdés, valamint a megújuló természeti erõforrások fokozott kihasználása (halászat, nádkitermelés, újabban turizmus) bármikor kritikus helyzetbe hozhat. Jelenleg az érvényben lévõ nemzeti környezetvédelmi stratégia akcióprogramja elfogadja az 1993-i, Lucerna-ban megtartott közép- és kelet-európai környezetvédelmi akció-program irányelveit, tiszteletben tartja az Európai Parlament és az EU Tanácsának a környezetvédelem globális követelményeinek maximális prioritására vonatkozó 2179/1998 sz. Határozatát, valamint szem elõtt tartja az EU felé való jogharmonizáció stratégiáját. A környezetvédelem stratégiai programja feltételezi az illetékes minisztérium szoros együttmûködését a többi kormányszervvel, helyhatóságokkal, civil szervezetekkel, a lakossággal, valamint különféle nemzetközi fórumokkal. A Kormányprogram, valamint a Víz- és Környezetvédelmi Minisztérium 2000– –2020 idõszakára kidolgozott környezetvédelmi stratégia szerint a fontosabb környezet- és természetvédelmi prioritások a következõk :
-az élõvilág védelme, tartós fejlõdésének biztosítása különösen a kipusztulással fenyegetett fajok esetében,
-a természetvédelmi területek hálózatának fejlesztése és hatékony adminisztrálása, európai modell szerint,
-a környezetvédelemmel kapcsolatos törvények hatékony alkalmazása,
-új, euro-kompatibilis szabványok és normák bevezetése,
-öko-mezõgazdaság kialakítása, a degradált területek feljavítása stb. Ezen megvalósítások elsõdleges feltétele a politikai akarat és a gyakorlati alkalmazás anyagi hátterének megteremtése. Az elõbbire Románia az EU felé való közelítés során kötelezõ módon kényszerül rá, az utóbbit hivatott biztosítani a megszületendõ Környezeti Alap, ugyanekkor számítva a különféle nemzetközi szervek segítségére, vissza nem térítendõ kölcsön, vagy projektek formájában.

<< vissza