Aves Alapítvány
Vita az Erdélyi Nimród körül

Sohasem kavart akkora vihart az Erdélyi Nimród, mint az ez évi ötödik számunk. Ez alkalommal a szokottnál több levelet kaptunk olvasóinktól, még több volt a telefonhívás. Sajnos, ezek egy része névtelen volt, mondanivalójuk pedig többnyire a kültelkek nyelvének otromba trágárságaival volt fűszerezve. Próbáltunk elsősorban a jóakaróinkra, és javaslataikra összpontosítani, hisz egy lap akkor szolgálja hivatását, ha olvasótábora van akik azt találnak benne, amire szükségük van, amire várnak. De az ellenvélemények is fontosak, csak felvetődik a kérdés, mi váltotta ki a heves bírálatokat, a gyalázkodó megnyilvánulásokat? Hogy olvasóink megértsék és állást foglalhassanak, kénytelenek vagyunk kissé visszanyúlni magazinunk rövid életének legelejére. Eredeti címünk Székelyföldi Nimród volt. Azért Székelyföldi, mert valóban Székelyföld közepéből, Udvarhelyről indult útnak. S azért Nimród, mert számítottunk a magyarországi neves folyóirat támogatására, s talán arra is, hogy valamikor e testvérlap profi színvonalát is elérjük. De rövidesen kiderült, hogy egy laphoz nem csak titula, hanem picula is kell, méghozzá jócskán, így nemcsak gazdasági szervezését, de eredeti nevét és profilját is megváltoztattuk. Annál is inkább, mert egyesek elsősorban góbétörténeteket vártak tőlünk, aztán meg olvasótáborunkat óhajtottuk földrajzilag is - legalább az Erdélyi Medencényire - tágítani. Így lettünk e néven hivatalosan is bejegyezve, laptulajdonos az Aves Alapítvány. A szerkesztőségben már elejétől kezdve leszögeztük: nem csinálunk sem csak-, sem elsősorban vadászlapot. És ezt nem anyagi meggondolásból, pl. azzal érvelve, hogy túlságosan elitista olvasótáborunk lenne, amely réteg nem bírna fenntartani egy -akár kéthavonta, vagy még ritkábban megjelenő - folyóiratot sem. Fontosabb volt az a tény, hogy országunkban nincs egyetlen, magyar nyelven megjelenő, jól szerkesztett, jól megírt, szépen illusztrált természetvédelmi magazin sem, míg az újságosbódékban hemzsegnek a politikai és gazdasági jellegű különféle újságok és folyóiratok, szexlapok, fejtörő-, terchnikai-, vagy sportkiadványok stb. Nem ezek létjogosultságát, társadalmi szükségességét, vagy gazdasági sikereit vitattuk, csak épp közéjük szerettük volna elhelyezni saját munkánk eredményét is. Hogy ne csak egyetlen hobbyra szűkítsük le profilunkat, 20 - 20 %-os arányban képzeltük megosztani a lap terjedelmét, helyet adva a vadászat mellett a környezet- ill. természetvédelemnek, a növény- és állattan szakterületeinek, valamint a sporthorgászatnak is. S hogy mindezekre valóban szükség van, bizonyíték, hogy az Erdélyi Nimród még él, nem mondott csődöt, sőt örvendetesen, - bár csak lassanként, - de föltornázza példányszámát is. De mi váltotta ki a fennebb említett vihart? Utolsó számunkban megváltoztattuk a rovatok sorrendjét. Nem a Vadászattal indítottuk, e témakör hátrább került, bár a cikk, amelynek kiemelt fontosságot tulajdonítunk, épp vadászati témájú, hisz a legutolsó vadkilövési tarifát tárgyalja. A baj ott volt, hogy bírálni merészeltük országunk biológiai sokféleségének darabonkénti kiárusítását. Tévedés ne essék, nem a vadászatot magát, vagy a bérvadásztatást ítéltük el. E gondolatkörben mi, az Aves Alapítvány tulajdonában levő Erdélyi Nimród szerkesztősége, több más tényre hívtuk fel a figyelmet. Elsősorban arra, hogy az érvényben lévő vadvédelmi törvény 2. függeléke szerint a farkas, vadmacska, medve és vidra vadászata tilos. Ezért furcsa, hogy az a bizonyos „Vadászati díjak és árjegyzékek” c. dokumentum mindezen védett fajok elejtését felkínálja, igaz, hogy az illetékes minisztéri um jóváhagyásával. Kifogásoltuk, hogy egy minisztériumi tisztviselő, legyen az akár maga a miniszter, olyan külön engedélyt bocsáthat ki, amely nagyobb hatállyal bír, mint az alkotmányos törvényhozó testület által hozott TÖRVÉNY. Annál is inkább, hogy a törvénycikkely, amelyre a az árjegyzék hivatkozik, nyers fordításban a következő: A medvére, hiúzra, farkasra, vidrára, nyércre és hörcsögre csak az erdészetért felelős központi szerv jóváhagyásával és az általa megállapított feltételek között lehet vadászni, azon nemzetközi egyezmények előírásainak megfelelően, amelyekben Románia részt vesz (kiemelés tőlünk). Nos, mint általában, ezek a nemzetközi egyezmények megengedik a feltételek megszigorítását, de semmiképpen sem az áthágásukat. Mi pedig épp ezt bíráltuk. Továbbá teljes tilalmat javalltunk egyes emlős- és madárfajokra, amelyek Európa-szerte a szigorúan védett állatok listáján vannak. Ezek a következők:
- zerge (Rupicapra rupicapra).
- tigrisgörény (Vormela peregusna)
- sztyeppei, v. molnárgörény (Putorius, ill. Mustela eversmanni)
- hiúz (Lynx lynx).
- fürj (Coturnix coturnix)
- batla (Plegadis falcinellus)
- vadgerle (Streptopelia turtur).
Meg kell azt is jegyeznünk, hogy e javaslat csak azokra a fajokra vonatkozik, amelyek a legkirívóbban “kilógnak” a sorból, országhatárainkon túl, úgy az Európai Unióban már bennlévő, mint a bekerűlni szándékozó országokban mind szigorúan védett, magas eszmei értéket képviselő fajok élőhelyükkel együtt. Ezen államokban az illető fajok különféle nemzetközi egyezmények (berni, bonni, hágai) védelme alatt állnak, amely szabályok tiszteletben tartására Románia is kötelezettséget vállalt, mihelyt 1973-ban, 1988-ban és 2000-ben aláírta az illető dokumentumot, ill. a csatlakozást szentesítő törvényeket. És amennyiben csakugyan be szeretnénk jutni országunkkal az Európai Unióba, e tekintetben is kénytelenek leszünk a jogharmonizációra, valamint felvállalt kötelezettségeink teljesítésére. Az pedig, hogy áthelyeztünk egy rovatot, nem jelent okvetlen lefokozást, hisz az első és negyedik fedőoldal közé minden anyag el kell férjen valahol. De mint minden lap, az Erdélyi Nimród is időben változik, fejlődik írásbeli- és képanyag-színvonalban. E helycsere azt hivatott bemutatni, hogy az Erdélyi Nimród szerkesztősége nagyobb fontosságot tulajdonít bizonyos természeti értékeink teljes védelmének, mint gazdasági kihasználásuknak. Nos, ezen „bűneinket” kérték tőlünk számon néhányan pl. így: „..Mert maguktól már azokat a gyilkos farkasokat sem lehet elpusztítani, van fogalmuk maguknak arról, hogy mennyi kárt tud tenni a juhokban egy ilyen büdös fenevad, nemsokára annyi van belőlük, hogy nemsokára semmit sem lehet kiengedni az erdőbe, maguk csak pofáznak arról, hogy védelem így meg úgy, megy ez a halandzsa a gazdag nyugati országokban, de nálunk minek az a nagy védelem, golyó s sztrichnin a farkasnak!“ S ez még az illedelmesebbje volt... Azt is hozzá kell tennünk, hogy a kártétellel kapcsolatosan valószínűleg beigazolódik csevegő partnerünk jóslata. Ugyanis elsősorban az utolsó évtizedben hallatlanul elharapózott vadorzás, de a sokaknak jól jövedelmező bérkilövetés, valamint az „állományszabályozási” és „selejtezési” stb. eljárás következtében sikerült olyan hatékonyan lecsökkenteni a ragadozó állatok természetes táplálékbázisát biztosító vadállományt, gondolván elsősorban a nyúlra, őzre, vaddisznóra, hogy különösen erős tél esetében valóban számíthatunk vadkárra. Az éhség nagy úr, ha a farkas nem talál semmit a maga „udvarában”, ne csodálkozzunk, ha betér a kisgazdáéba s leeszi láncáról a Bodrit... Nem hallgathatjuk el olvasóink előtt azt sem, hogy a nyár folyamán más irányból is ért egy sor heves támadás: a madarászok, természetvédők közül vádoltak egyesek azzal, hogy vadászlap vagyunk, a vad gyilkosait reklámozzuk. Így sem jó, úgy sem jó, egyszerre minden igényt nem tudunk kielégíteni. Annál is inkább, mert a lap majdnem teljes egészében önként vállalt kötelezettségen alapul, nem tudunk honoráriumot biztosítani sem a cikkekért, sem a fotókért. A támogatóinktól, - akiknek listája a 3. oldalon látható - származó esetleges összeg pedig épp csak fedezi a grafikusnak, tördelőnek, vagy nyomdaszemélyzetnek járó juttatásokat. És figyeljünk kissé a képanyagra: minden eredeti, egy ábra sem az Internetből kimásolt, más folyóiratokból kiollózott. Várjuk olvasóink véleményét, mit is szeretnének találni lapunk hasábjain? A következő számban szemelvényeket közlünk a küldött levelekből. Több telefonbeszélgetést azonban nem szándékszunk idézni...

<< vissza