Galló Tibor
Hazánkfia, a nagy földrajzi felfedezõ
Gróf Teleki Sámuel (1845. november 1. Sáromberke — 1916. március 10. Budapest) emlékére

Gróf Teleki Sámuel a neves erdélyi Teleki család református ágának leszármazottja. Elõdei közül sok jelentõs tudós s államférfi tette megbecsültté a család nevét. A debreceni ref. kollégiumban érettségizett jelesen! Felsõfokú tanulmányait a göttingeni és berlini egyetemeken folytatta ahol államvezetést, gazdaságtant, ásványtant, csillagászatot, földrajzot és geológiát is tanult, de tanulmányai végeztével katonai pályára lépett, sõt késõbb bekapcsolódott a politikai közéletbe is. Ekkor ismerkedett meg Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnökével és fõvédnökével, aki élénk érdeklõdéssel kísérte az akkoriban zajló felfedezõ utazások eseményeit. A Rudolffal közös erdélyi vadászatok érlelték meg Telekiben egy egzotikus vadászexpedíció tervét, de a kivitelezést az udvar is sürgette, mert tudomást szereztek a gróf és Rudolf felesége között szövõdött románcról, ami talán több is volt annál, — más források szerint. A véletlen úgy hozta, hogy báró Kemény János lejegyzett egy Stefánia-Teleki Samu sztorit: Teleki ittasan kijelentette, hogy O olyan merész ember, hogy a monarchia legcsúfabb asszonyát szájon csókolja! Az ajtón akkor lépett be Stefánia hercegnõ, Rudolf trónörökös felesége, akit Teleki megcsókolt. A hír eljutott Ferenc Józsefhez, aki úgy döntött, hogy Telekit el kell küldeni a Császárság területérõl, amíg a botrány el nem csitul, ezért Teleki muszájból beállt Afrika-kutatónak. „Cherchez la femme!”, Sámuelnek mennie kellett, mert „rossz helyen” udvarolt! A megrögzött agglegény, a legszebb férfikorában lévõ sportember Görgényszentimrén is tette Stefániának a szépet, ahol Nichita fõvadász unokái még ma is mutogatják a fákat, melyek alatt Teleki szerelmet vallott a mellõzött trónörökösének, akinél meghallgatásra is talált, sõt... Az uralkodóház ezt nem tûrhette és bár a trónörökös barátja mégis persona non grata lett Bécsben! Az egyetlen „udvarképes” megoldásba Rudolfnak is bele kellett törõdnie, Teleki tûnjön el huzamosabb idõre az európai társaság látómezejébõl és mint jó vadász és szenvedélyes turista, miért is ne utazhatna Afrikába, — ahonnan ha évek múlva vissza jó, — jó, ha meg nem az az udvarnak még jobb! Így lett Telekibõl önkéntes számûzöttként... Afrika-kutató hazánkfia, amirõl a korabeli sajtó hallgatott. Rudolf nem is neheztel a bohém barátra, — hiszen O már akkor viszonyt folytatott Vetsera Máriával, — mirõl állítólag Stefánia is tudott. Együtt tervezik meg az egziliumot, hogy annak kenyere ne legyen annyira sanyarú. Teleki az elsõ szóra felfogadja barátja pártfogoltját Ludwig von Höhnelt a pozsonyi születésû (tehát magyarul is tudó) sorhajóhadnagyot, aki Telekinek méltó társa lett a felelõsségben, gondokban és sikerekben egyaránt. Nem így választ, aki saját elhatározásából indul évekig tartó felderítõ, sõt kutatóútra a távoli Afrikába ugyebár? Höhnel jártas volt a természettudományokban, térképészetben egyaránt. A „gyors” elõkészület után, 1886. nov. 29-én érkezett meg Teleki Zanzibár szigetére, ahol Höhnellel együtt nagy körültekintéssel kezdték meg Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására induló expedíciójuk megszervezését. A kor legtapasztaltabb karavánvezetõinek, Dzsumbe Kimemetának és Dualla Idrisznek a felfogadása, valamint a 300 fõnyi karaván felszerelési listái bizonyítják, hogy ez az expedíció nem csupán vadászkirándulásra készült fel, — hanem felfedezõútra is indult. 1887. február 4-én keltek útra a tengerparti Panganiból — Kenya fele. Útközben súlyos csapás érte õket, mert egy teherhordó szökése miatt a Kelet-Afrikáról gyûjtött szakirodalmat és térképeket tartalmazó ládájuk elveszett! 1887 júniusában érkeztek meg a Kilimandzsáró tövéhez. Afrika legmagasabb hegyén Teleki minden elõtte próbálkozót túlszárnyalva 5310 m-es magasságig jutott fel. 1887 októberében a Kenya-hegyen elérte a hóhatárt 4680 m magasságban. 1888 március 6-án jutottak el a turkánák által Basszo Náróknak nevezett (Fekete) tóhoz amit Teleki átkeresztelt, barátja tiszteletére: Rudolf-tónak. A Teleki-expedíció fedezte fel a Kelet-afrikai-árok 646 m magas mûködõ tûzhányóját, amely a Rudolf-tótól 5 km-re délre magasodik. Nagy nélkülözések és életük többszörös kockáztatása árán jutottak el a másik sós tóhoz a Basszo Erbóhoz, amit Teleki Stefániára keresztelt át, trónörökös barátja nejének tiszteletére. A következõ év elején látogatást tettek Abessziniába, ahol Harar vidékét keresték fel, rengetegvadállatot ejtve élelemül és trófeaként, 1886-1889 közti utazásainak költségeit mind magánvagyonából állta! A 3000 km-es útvonal a Baringó-tótól Északra olyan vidékeken haladt át, amelyeket a XIX. sz. második felében még fehér foltként tüntettek fel a térképeken. Az útszakasz feltérképezése és az út leírása és közreadása a Höhnel érdeme, de ez a tény sem homályosítja el, hogy az utazás kezdeményezõje, szervezõje, vezetõje Teleki Sámuel gróf volt, aki felfedezett még egy növény- és 3 hûllõfajt is. Egy 4360 m magasan fekvõ cirkuszvölgyben tengerszemet neveztek el róla: Teleki Tarn, valamint egy menedékházat 4300 m-en (Teleki Lodge), mivel az európai felfedezõk közül O járt elsõként annak idején. Késõbb, fõleg vadászati célú utazásokat tett Indiában, Szumátra és Jáva szigetén. Hazatérte után több tudományos társaság is kitüntette, alezredesi rangot kapott, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1916. március 10-én Budapesten halt meg, de Sáromberkén helyezték örök nyugalomra. Emlékére 1989-ben szobrot állítottak neki a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában a magyar utazók érdi szoborpanteonjában a hálás utókor megemlékezéseként. Széchényi Zsigmond írta róla: „Az Afrika-vadászoknak két fajtáját ismerjük, mert az egyik fölényes többséggel áll a másik elenyészõ kisebbséggel szemben: Ok azok akik nem írnak könyvet. Sajnos Teleki Sámuel is közéjük tartozik. Afrikai útjairól csak szukszavúan és ritkán írt.”

<< vissza