|
Dr. Venczel Márton
A fialó gyík
| |
Elterjedési területe jóval meghaladja valamennyi európai gyíkfajét: nyugaton benépesíti Észak-Spanyolországot, Franciaországot, Írországot és Nagy-Britanniát; délen eléri Bulgáriát, északon pedig Skandináviát. Keleti elterjedési területe Szibérián, az Altájon és Észak-Mongólián át a Csendes Óceánig (a Szahalin szigetig) húzódik.
A fialó- vagy elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) neve rendkívül szemléletes: az egyébként valamennyi hüllőfajhoz hasonlóan szaporodó faj tojásait a petevezetékében visszatartja és azokat csak röviddel kikelésük előtt rakja le. Így a felületes szemlélő számára egyenesen úgy tűnhet hogy ez a faj közvetlenül elevenen szüli fiait. Elég azonban egyetlen pillantást vetnünk elterjedési területére, amely jórészt a bükkösök és a havasok övezetére korlátozódik és azonnal megértjük, hogy ez a szaporodási mód szoros összefüggésben van az adott élőhelyek életfeltételeivel. A főleg hegyvidéken élő faj ugyanis úgy védi ki a meglehetősen alacsony átlaghőmérséklet kellemetlen következményeit, hogy teste melegével készíti elő az életre az új nemzedéket.
Az állatok karcsú testalkatúak, hosszuk csak ritkán éri el a 18 centimétert. A hímek alapszíne szürke vagy barna, a test oldalain elmosódó két sötét csíkkal. A nőstények rendszerint világos- vagy sötétbarna alapszínűek, a hímekhez hasonlóan sötétebb hosszanti csíkokkal. A fiatal példányok általában hasonlóak a kifejlett példányokhoz, de sötétebb a testük alapszíne. Hegyvidéken patakok mentén, források környékén, különösen ahol napozásra alkalmas kövek, ledőlt fatörzsek vannak néha nagyszámban jelentkezik. Táplálékát apró ízeltlábúak, férgek, puhatestűek teszik ki. Ok maguk gyakran eshetnek áldozatul ragadozó madaraknak, emlősöknek és a velük azonos élőhelyen előforduló keresztes viperának (Vipera berus). Bár nem nevezhető veszélyeztetett fajnak, az utóbbi évtizedekben mindinkább fokozódó ellenőrizetlen erdőirtások az élőhelyeit sok helyen kedvezőtlenül befolyásolták, ahol az okozott “környezeti változások” következtében populációi megtizedelődnek.
Az utóbbi évek tudományos szenzációja, hogy a fialó gyík néhány populációjáról kiderült (többek között Franciaország déli részén és Szlovénia alacsonyabban fekvő vidékein), hogy azok nem elevenszülők, hanem igazi tojásrakók. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a Pannon-medence alacsonyabb vidékein élő alfaj is esetleg tojásokat rak le, bár ezt még nem sikerült közvetlenül bizonyítani. Az említett populációk géntérképe is jelentős eltéréseket mutat. Azt még csak sejthetjük, hogy az alig két éve az Érmelléken és az idén a Berettyó völgyében is megfigyelt gyíkfaj is esetleg hasonló módon (t.i. tojásrakással) szaporodik. Mindezen „furcsaságok” kiválóan bizonyítják e faj rendkívüli alkalmazkodó képességét, amelynek birtokában Eurázsia jelentős részét meghódíthatta.
© AVES MEDIA
|
|