Dr. Venczel Márton
A foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Elterjedési területe Észak-Afrikától az Ibériai félszigeten át északi irányban eléri Dániát, majd Közép Európán át délkeleti irányban megközelíti a Fekete-tengert. De előfordul Korzikán, az Appenini félszigeten és a Balkánon, a Kisázsiai félsziget nyugati és déli részén át pedig lehatol egészen Izrael területéig. Hazánkban a tölgyerdők övétől a fenyvesekig mindenhol előfordulhat, de nedvesség igénye miatt szemmel láthatóan a bükkösök övéhez kötődik legszorosabban. Rejtett életmódja miatt csak ritkán kerül szemünk elé. A hosszabb szárazságot követő gombanövesztő esőzések azonban jelentős számban csalogathatják elő rejtekhelyükről.

A foltos szalamandra, vagy ahogy a Székelyföldön nevezik,

a targyík

nemigen téveszthető össze más állattal. Viszonylag nagyméretű — gyakran a 20 centiméter hosszúságot is meghaladó — fekete alapszínű testét szabálytalanul elrendeződő élénk sárga-narancssárga színű foltok borítják. Lényegében innen származik az állat neve is. Bőre sima és csillogó, a fej két oldalán kiemelkedő vese alakú fülmirigy-dudorokat találunk. A bőr méregtartalma jelentős, amely egyúttal megóvja természetes ellenségeitől. A foltok rajzolata alapján egyedileg is beazonosíthatók az állatok, kiváló támpontot nyújtva ezáltal egy adott terület szalamandra populációjának a felmérésére és dinamikájának nyomon követésére. Ivari dimorfizmus nemigen figyelhető meg az állatokon. Mindkét nem teste hát hasi irányban enyhén lapított, a farok hengeres. Az első végtagok 4 ujjban végződnek, míg a hátsó lábakon 5 lábujj található.

Az állatok már kora tavasszal előbújnak telelőhelyükről (fagymentes természetes üregből), ahol nemritkán csoportosan vészelik át a téli időszakot. Márciusban (néhol ennél később) a nőstény 20-30 (de néha akár 70) lárvát rak le, amelyek az előző évi megtermékenyítés nyomán fejlődnek. Kloákájával úgy helyezkedik el, hogy a lárvák egyenesen a vízbe kerüljenek. Ő maga pedig mindenáron igyekszik elkerülni a vízbe „pottyanást”, mivel úszni egyáltalán nem tud és így könnyen megfulladhat. A párzási szertartásra rendszerint csak később, a meleg időszakban, a szárazföldön kerül sor. A hím ilyenkor a nőstény alá furakodik és annak végtagjait körülnyalábolva addig hurcolja a hátán amíg az meg nem nyugszik. Ekkor jellegzetes pózok közepette ondócsomót rak a földre, ahonnan a nőstény azt kloákájával felszippantja. A megtermékenyítés csak késleltetve következik be a nőstényállat testében. A petékből fejlődő lárvák pedig lényegében csak a következő tavasszal kerülnek lerakásra, amikorra már elérték a 3 centiméteres hosszúságot. Az átalakulás mintegy 4-5 hónap múlva következik be, de néhányan lárvaállapotban telelnek át. A foltos szalamandra 4 év alatt válik ivaréretté. Természetes ellenségei lényegében csak a lárváknak van (ragadozó halak, békák, stb.). De potenciális veszélyt jelent a lárvák számára a vízszennyezés, a felnőtt állatok számára pedig az ellenőrizetlen erdőirtás, amely jelentősen megváltoztatja a környezet mikroklímáját, ezáltal fenyegetve az adott terület populációjának fennmaradását.

<< vissza