Zsigmond Győző
Gombáink a székely néphagyományban

Kucsmagombák

Csíkban jegyeztem le, hogy ez az a gombafaj, amelyiket a legjobban szereti a fejérnép. Legalábbis az ottani találós kérdés, mondás szerint. Vajon miért?! A magyarázatot neve, többé-kevésbé rejtett jelképisége, jelentése adja meg. A továbbiakban megkapják a kérdésre a választ kedves olvasóink. Bizonyára vannak olyanok, akik még nem ismerik a feleletet.

Az etnomikológia, a népi gombaismeret centrálisaknak nevezi a legismertebbnek tekinthető gombákat, perifériálisaknak a kevésbé ismerteket. A Székelyföldön, Háromszéken ismertség szempontjából kvázicentrálisaknak mondhatók a tavasz ezen gombahírnökei, a kucsmagombák. Tudnak e gombafajtáról e tájegységek majdnem minden falujában. De több helyen nem ismerik és főleg nem szedik a kucsmagombát. Ebben közrejátszik az is, hogy nem oly gyakori és nem oly tömeges előfordulása, mint például a rókagombáé. Van úgy, hogy egyik faluban közismert, a szomszédban pedig nem, vagy alig tudnak róla. Így van ez például Sepsikőröspatak és Fotos esetében.

A latinul Morchella és Verpa nevű gombák a mi kucsmagombáink. Kétségtelenül a legízletesebbek közé tartoznak mindazok számára, akik megismerték őket. Nagy előnyük, hogy nincs mérgező közöttük. A hozzájuk valamennyire hasonlító papsapkagombáktól jól megkülönbözteti őket az, hogy a kettévágott gombakalap egyetlen üreget alkot, amazok meg többüregűek. A Gyromitra meg Helvella fajok vidékünkön kifejezetten perifériálisak. Van azért olyan falu, ahol (például Kommandón) a redős papsapkagombát is kucsmagombának, ehetőnek tartják, s annak ellenére, hogy a szakirodalom mérgezőnek tartja e fajt, nem tudunk általa itt okozott mérgezésről. Az egyik magyarázat valószínűleg az, hogy kis mennyiséget fogyasztanak belőle.

A népi gombanevek általában találóak, érzékletesek. Ismeretük segít bennünket jobban megismerni az elnevezetteket. Szerencsére a magyar hivatalos, tudományos gombanévanyag jó része népi eredetre megy vissza, nem vagy nem egészen művi. Ez a helyzet a kucsmagombák esetében is.

Az előfordulás idejére utal szentgyörgygomba neve (Csík, Kászon). Valóban a Székelyföldön Szent György-nap tájára tehető megjelenése.

A suskagomba (Háromszék), süveggomba (Csík, Gyergyó, Háromszék, Udvarhelyszék), f..kógomba (Csík, Gyergyó, Gyimes), cigányfű gomba (Udvarhelyszék), péterű gomba (Háromszék), sapkagomba, kucsmagomba (általános), kalapgomba (Csík, Gyimes) nevek mind a gomba alakjára utalnak. Zeteváraljáról ismert feketegomba neve egyik-másik fajának sötétes színére utal. Valószínű ott gyakori a nyúlánk kucsmagomba vagy (és) az ízletes kucsmagomba feketés, szürkés színű változata.

A termőhelyre vonatkozik egyik sepsiszéki feltételezett elnevezése a kucsmagombának: a Háromszék-szerte egy Albatrellus-féle gombára használt harapégésgomba név. Tud róla a szakirodalom, hogy bizonyos kucsmagombák valóban kedvelik a valamikor felégetett, hamvas, égetéses helyeket.

Máskülönben háromszéki jellegzetességnek számít említett -biztos azonosításra váró- tavaszvégi gombánk neve, ismerete. Kolozsvár vidékéről tudunk nyárfagomba nevéről a kucsmagombának. Kétségtelen, hogy például a cseh kucsmagomba kedveli ezen fafajta közelségét.

A népi konyha megbecsült nyersanyaga a kucsmagomba. Erről tanúskodnak receptes könyveink (Többek közt Lexáné Regéczi Márta Gombaételek című kötete), de több egyszerű és nagyszerű a terepmunka során falun lejegyzett suskás étel bemutatása is. Felsőháromszéken tudtommal főleg tokánynak készítik meg. Ízelítőül az alábbi három sepsikőröspataki receptet közlöm.

Gombás tokány

Hagymát zsírban pergelek, paprikát belé s aztán a gombát. Nyáron árdét, gogonélt is a hagyma közé vágok. (Pakulár Berta)

Suska tojással

A tojást a suskára reá szoktam ütni mikor megsült a hagymás zsírban. A suska szárát is karikákra fe ke vágni s azt is meg ke készíteni. (Pakulár Berta)

Suska paprikásnak

Olajba vagy zsírba bele kell dinsztelni két fej hagymát.

A megpucolt suskagombát összeaprítva adjuk hozzá ahhoz. Az egészbe aztán babérlevelet teszünk, beszórjuk paprikás liszttel, s feeresztjük tejjel, tejföllel.. (Mészely Klára)

A világpiacon is a legkeresettebb ehető gombák egyike a kucsmagomba. Tartósításának legelterjedtebb módja a szárítás.

Nem olyan könnyű megtalálni, mint tartósítani a kucsmagombákat. Főleg, ha azok még nem, vagy alig bújtak ki az avar alól. Könnyű ággal a kezükben, érzéssel és alaposan átszokták vizsgálni szakértőik a suskás helyeket. Van úgy, hogy valaki egyet sem lát meg belőlük egy bizonyos helyen, más pedig onnan akár meg is szedi vele kosarát.

Nehéz vagy éppenséggel lehetetlen pontosan körülhatárolni, hogy mi az, amit hiszünk, és mi az, amit tudunk. Hogy érdekes-e vagy sem valami, az is többnyire attól függ, hogy ki szemével nézzük. Azt hiszem az alábbi sepsikőröspataki gombásztörténettel sokaknak dughatunk taplót a fülébe.

„Szent György-nap előtt minden hét esztendőbe királyválasztás van a kígyókná. A fiam oda ment egysze suskagombájé. Körülvették, alig menekült meg.

A kígyó fejin van afféle sárga kereszt, két csokorféle, s rajta arany van. Ha zsebkendőt dobnak rá, azt mondják lehagyja az aranyat.

Bé ke csombolyítani zsebkendőve, s akkó leejti a fejérő az aranyat, másképp nem, ha megölik, akkó se. Mondják, van olyan kígyó is, hogy két feje van, ilyenbő lesz a sárkány; szárnya is lesz.

Amelyik kígyót hét évig nem látja meg senki, annak lesz hét feje s az megy fe. Erre mondják, hogy viharkó lehet látni. Hallottam egy úgy megcsapta a traktort, majd fedőlt. A cserébe nálunk látták, két méter volt legalább.” (P.B.)

<< vissza