Szombath Zoltán
A héja (Accipiter gentilis)

Az öregek háta palaszürke, a szemsáv és tarkó fehér. Hasi oldala szürkésfehér, keskeny keresztcsíkozással, vagyis kendermagos. Viaszhártyája és csüdje zöldessárga. Szeme akár az égő bükkfaparázs. A fiatalok tollruhája felül barna, rozsdás tollszegéssel díszített. Hasa vörhenyesfehér, sötétbarna cseppfoltokkal. A hím súlya 650-800 g. a tojóé 1300 gramm is lehet. Európai állománya 160.000 pár, de ebből 85.000 az orosz területeken fészkel. Németországban 18 ezer-, hazánkban 450 pár költ (a legfrissebb költőatlaszok szerint).

Az öreg héja hulló kő gyanánt igyekszik kiesni a távcső látóteréből. Száz méteres zuhanás után, a völgy fenekéről újra a magasba tör, miután a szemfüles szarka alig 2 méterrel előtte érte el a cserefa védő koronáját. A következő célpont egy rigó, tanyasi jérce, mafla süldőnyúl, ügyetlen vadgalamb, zsugori hörcsög, de gavallér fácán is lehet. Érthető hát az az ellenszenv, ami ezt a tyúkászó-galambászó ülüt övezi. Magam is szinte szenvedő alanya lettem egy ilyen rablótámadásnak, midőn az asszony kiáltása a háztetőn ért: „...Az ülű viszi a csirrkéém!...” Én hulló zsindely gyanánt értem a tett színhelyére, de akkor már a zsivány a Mózsibá kaszálója felett repítette a lábosra érendőt. Az üldözés sikerrel járt, de csak részünkre, mert a kujaknyi tyúkjelölt bizony megtanulta, hogy mit jelent cseberből-fazékba esni. Csak nyolcéves unokám füle fájlalta a finom paprikást, ezért a megjegyzéséért:

— Te mamú, hát ő is kell egyen valamit!... és milyen szépen repült vele...

„A héja sokkal jobb mint a híre!” — mondják a madarászok. De ezt bizonyítani is kellene, hogy a károsultak is más belátásra térjenek. Ez nehéz feladat, de én megpróbálkozom vele. Márcsak azért is, mert elfogulatlan kutatók, fáradhatatlan ornitológusok, önzetlen környezetvédők jól kitaposott ösvényén járhatok.

Kezdenem kell azzal, hogy a 103/1996-os vadgazdálkodási törvény az összes ragadozó madarat védetté nyilvánította hazánkban. Ezzel véget vetett annak az évszázados gyakorlatnak, mely a keselyűk, sasok, sólymok, ölyvek, kányák, vércsék és... a horgas csőrűek létét veszélyeztette. Ha a fegyveres sportvadászok képesek voltak erre az elhatározásra, akkor az egyéni kárvallottak is meg kell szívleljék ezt a döntést.

S most ugorjunk vissza 1948-ba, amikor még csak három fácánkert létezett hazánkban. De húsz év elteltével már 15 tenyésztelep ontotta a telepítésre váró fácánokat. S az ember, aki nem akart osztozni e nemes zsákmányon, háborút indít a jövevény érdekében, az őshonos ragadozók ellen. A vérdíj két töltény egy pár lábért. 1950-59 között 526.842 ragadozó madár kiirtásáról tudósít a VFS 9/1959-es száma.

Ezen törvényes, de esztelen irtásnak a legritkább ragadozók is áldozatai lettek. Csapdák, mérgek, uhuzás, a fészekkilövés válogatás nélkül pusztítottak bűnöst és ártatlant. A fakó-, a barát-, a sas- és dögkeselyűnek csak az emléke és 32 nappali ragadozómadár-faj megtépázott állománya maradt ránk és unokáinkra. Már csak ezért is kötelességünk védeni őket!!!

Valamikor minden síksági és dombvidéki erdő eltartott egy héjacsaládot, és mégis lépten-nyomon láthattunk felrebbenő fogolycsapatot. De a ragadozók irtásával párhuzamosan csökkent a fogoly állománya is. Ennek ellenére a nagy felfedezett, az alattomos gyilkos, a DDT és egyéb rovarölő szerek bűnrészességét igyekszünk eltitkolni. Jellemző emberi logika: jövőnket adjuk a holnapi haszonért...

Naplójegyzetek:

1995. V. 1. bazédi erdő. Az ágakon millió cserebogár. A sűrűből ránk kiált valaki: -kik-kik-kik-kik... Ágvillába, 16 méter magasra rakta fészkét a héja. Öble zöld lombbal díszített. A 95 cm széles, 70 cm vastag ágrakás gödrében egy tojás és 3 pelyhes lapul. A kicsinyek súlya 77-87- és 97 gramm. A záptojás 56 grammos. A fiókák 5-7 naposak, a kotlási idő 34-38 nap, a zöldes-fehér tojások lerakásának időtartama 8-10 nap. Tehát a fészkelés kezdete március első hetére tehető. Sietve hagyjuk el a helyet, de a méltatlankodó madarak „kik-kik” kiáltását még soká hallani.

1995. V. 21. A fiókák súlya 656-686- és 955 gramm. Vagyis két hím és egy tojó igyekszik felnőtt héjává lenni. Hathetes korukban hagyják el a fészket és kezdik gyakorolni a zsákmányolás nehéz tudományát.

„Hééjja-hiiéjja-hiijáá!”-hangzik a magasból. A márciusi égen két madár sziluette játszik. Héják ülik nászukat ott, a felhők ölén...

<< vissza