| | | Szarvasgomba | | |
|
Bár Erdélyben gyűjtik, mégsem épült be a sz ékely gasztronómiába a szarvasgomba. Fekete Oszkár 12 évvel ezelőtt került kapcsolatba a fekete gyémánttal, amely a lombhullató erdőkből főleg Olaszországba és Németországba kerül. | |
A lombhullató erdőkben terem, a meszes talajt kedveli az ízletes szarvasgomba, amelyet Erdély szerte mintegy két-háromszáz ember gyűjt augusztus végétől – kiemelten Udvarhelyszéken, a Szilágyságban, valamint Szeben környékén. A szarvasgombászok pár hónap alatt teremtik meg maguk számára egész évi megélhetésüket.
Fekete Oszkár, gombakereskedő, Csíkszereda
 “Egy nyári szarvasgombát találtunk, ez egy fekete szarvasgombafaj, ilyenkor nyáron, ősszel terem, egészen nagyjából novemberig, decemberig, amíg a hidegebb idők erőteljesebben be nem állnak.”
Narráció:
A szarvasgombát ugyanis a föld alól, az avar alól kell kikaparni. Korábban a sertések, ma már többnyire idomított kutyák kutatnak a csemege után, kifinomult szaglásukkal – ha éppen gazdag termés van - könnyen meglelik a jellegzetes édes-fűszeres illatú szarvasgombát.
Fekete Oszkár, szarvasgomba-kereskedő, Csíkszereda
“A legtöbb kutyát úgy tanítják, hogy az csak bejelölje a gombát és ne kaparja ki, ne szedje ki. Ugyanis ezekkel a kaparásokkal ha megpróbálja kiásni, akkor megsérti a gombát, és akkor a minőségnek a rovására megy.”
Ritka alkalom, amikor szeletet vágnak a gombából, az ínyencséget ugyanis fűszerként alkalmazzák – a már elkészült spagettire, tojásrántottára, sült húsokra, vagy akár fagylaltra reszelve fogyasztják főként a franciák és az olaszok.
Fekete Oszkár, szarvasgomba-kereskedő, Csíkszereda
“Jelenleg nem beszélhetünk arról, hogy az erdélyi konyha bármilyen formában is használja a szarvasgombát. Ugyan volt, vagy van történelmi példánk, amikor is a 19. század vége fele gyűjtötték – főként Csíkszékben – a szarvasgombát, ami a bécsi udvarba került. Igazából nagyon kevés maradt itt, amit a helyi emberek elfogyasztottak.”
Elsősorban tehát külföldi piacra kerül a fekete gyémántként is ismert szarvasgomba. Találó a név: a nyugat-európaiak szezontól, minőségtől függően akár 300 eurót is fizetnek egy kilogrammért. Fekete Oszkár egy évtizeddel ezelőtt került először kapcsolatba a szarvasgombával. Kezdetben hobbi szinten kereste kutyájával a gombákat, ma már saját szarvasgombás cége van, és mintegy 50 emberrel dolgozik, ő azonban egyre ritkábban gyűjt.
 Fekete Oszkár, szarvasgomba-kereskedő, Csíkszereda
“Egyrészt a kereskedelmi részre koncentrálok, másrészt egyáltalán a szarvasgomba-gyűjtés és fogyasztói kultúrának a megteremtéséhez igyekszem hozzájárulni. Tehát szemináriumokat rendezünk, embereket tanítunk be, hogy hogyan kell szarvasgombát helyesen gyűjteni, szarvasgombás vacsorákat szervezünk, hogy a szélesebb közönséget is elhívjuk egy-egy ilyen rendezvényre, és megmutassuk, hogy hogy néz ki ez a gomba. Mert gyakorlatilag akkor lesz egy igazi piaca, amikor mind a termelői, mind a felvevőréteg találkozik.”
Elvétve egy-egy bukaresti étteremben találhatunk szarvasgombás menüt 2o-4o euróért, azonban Romániában még nem beszélhetünk szarvasgomba-fogyasztói kultúráról. Az étteremtulajdonosok úgy vélik, hogy nem gazdaságos, a viszonylag magas anyagi befektetés ugyanis valószínűleg nem térülne meg egy-egy szarvasgombás menü esetében.
Ambrus Gizella, csárdatulajdonos, Székelyudvarhely
„A többi gombáktól annyira eltérő, hogy a székely ember nem nagyon ismeri. Talán az olyan emberek ismerik, akik tényleg... a legfelsőbb... osztályban tanult emberek, akik jártak többet.... Nálunk ez nem megy. Biztos, hogy nagyon finom, és ínyencfalatok közé tartozik, nem tudnánk-e adni. Nem tudom, lenne-e rá igény.“
Ugyan a Forbes magazin címlapján nemrég találkozhattunk vele (mutatjuk Oszkárt, ahogyan olvassa a Forbes magazint – ő van acímlapon szaravsgombákkal), ám az erdélyi éttermek étlapján egyelõre hiánycikk a szarvasgomba.
|
| |
| |
|
