| | | A hóvirág (Galanthus Nivalis) | | |
|
| |
 A hóvirág (Galanthus nemzetség) tíz fajának elterjedési központja Kis-Ázsia és a Balkán-félsziget. Egyes fajok benyomultak Közép-Európába, valamint Franciaországba, Spanyolországba – észak-keleten, Olaszország területére. Nyirkos erdõkben, cserjésekben, ligetekben van az élõhelye. Alföldi erdõkben már február végén virágzik a közönséges hóvirág – Galanthus nivalis. Vidékünk erdeinek is tavaszi hírnöke. Románia területén a Duna és a Fekete-tenger közötti dobrudzsai területen teljesen hiányzik. Virágzásának kezdetén már a tíz fok feletti légköri melegben délután a házi méhek is elõmerészkednek. Erdei elterjedése gyakori, gyepekben való spontán jelenléte erdõirtást tanúsít. Közkedveltségét jelzi, hogy az ember a virágoskertben is megtelepíti, (napos oldalon korábban is nyílik), ülteti, gondozza. Korai nyílását figyelemmel követi, számon tartja és a tavasz hírnökének elõbukkanása lelkendezést vált ki mindenkiben. Elõnye, hogy a tenyészideje véget ér a toktermés felrepedésével, a helyet pedig átveszi ültetett vagy vetett késõbb nyíló (tavasz és nyár teljében) más dísznövény. A felmelegedés és a nedvességtartalom csökkenése elõl mélyebbre húzódik a hagyma „nyaralni”. Következõ tél végéig lappangó életet folytat.
Növényrendszertani szempontból helye az Egyszikûek osztályában, Liliomfélék-rendjében, Amarilliszfélék családjában, és az Amarilliodoideae alcsaládban van.
A hagyma vagy bulbus föld alatti rövidhajtás. Tengelyrésze illetve szárrésze az aránylag csekély fejlõdésû tönk. A felsõ részen van a csúcsrügy, amelybõl kifejlõdik a föld feletti hajtás. A csúcsrügyet körbeveszik a hagyma belsõ húsos levelei. Vastagok, nedvdúsak, sok táplálék-tápanyagot tartalmaznak. Két rétegbõl állnak. A külsõk hártyás, barnás, száraz buroklevelet, evégett burkolt hagymának is nevezik.
A föld feletti hajtás lágy, el nem ágazó, enyhén lapított hengeres alakú.
A virággal egyidõben jelenik meg a két lomblevél. Ezek egyenként 35 cm hosszúságot is elérhetnek, lemezének szélessége másfél cm. Alakja szalagszerû, széle ép, éle vékony, felülete egynén csatornás. A fõér erõteljes, a mellékerek párhuzamosan futnak. Levélnyél nincs.
A tõkocsány egyetlen szártagból áll és egy virággal végzõdik. A virágbimbó a hártyás-zöldsávos murvalevél hónaljában indul fejlõdésnek. E murvalevél fellevél vagy tartólevél, biológiai értelemben a virághoz tartozik, szervtanilag nem.
A virág állása bókoló (lehajlik). Kétivarú (hermafrodita), egynemû virágtakarótájjal (lepel), amely fehér színû. Két körben 3-3 elem alkotja. Porzótája hat hím ivarlevelet (porzót) számlál: a csatlóval kapcsolódó két portokfél hosszabb a fonalas porzószálnál. A portokok a virágpor megérésekor a virágtakaró felõl nyílnak fel. Sárga virágpor hull ki belõlük, mely a rovarok és a légáramlatok útján jut el a nõi termõtáj ragadós bibéjére.
A termõtáj alsó állású, a magház a vacokba süllyedt, össze is nõ vele. Három termõlevél összeforr, egyenként az üregekben 1-5 mag keletkezik.
Virágképlete tehát: P3+3A3+3G(3)
Toktermése fejlõdik.
A hóolvadáskor erdõt kutató virágszedõ gyakran talál olyan példányt, amely az átfúrt avarréteget viseli „gallérként” tõkocsányán. Jelentõsége nem merül ki kertbe honosított dísznövény jellegében. Fontos tudnunk, hogy hagymája nem ehetõ, méregtartalma hányingert okoz. Föld feletti részei sem fogyaszthatóak, sem áztatott, sem forrázott tea formájában. Mérgezõ és keserû. Mivel galantamin nevû alkaloidot tartalmaz, izomgyengeség, izomsorvadás esetén gyógyító erejû. A gyermekbénulás kezelésében használatos gyógyszerek egyik alkotója.
A hóvirág név feleleveníti egy-egy szép magyar szóösszetétel létrejöttének eseteit.
|
| |
| |
|
