| | | Az áldásmutató | | |
|
| |
„Emberé a munka, Istené az áldás” tartja az erdélyi-székelyföldi magyar gazda, s figyel a természet jeleire. Ezernyi beszélõ jel — az égitestek járása, az idõjárás változása, növények virágzása és állatok viselkedése az iránytûje a termésjóslásban. Csak ízelítõül álljanak itt a: Ha sok a mogyoró kevés a pityóka! (Csík, Gyímes); Ha fehérlik a kökény (=tömegesen virágzik!), jó kukoricatermés lesz (Udvarhelyszék) stb. termésjósló mondások. A következõ sorokban egy érdekes, mesélõ növénynév — az áldásmutató — foltos kontyvirág (Arum maculatum L.) kapcsán szólunk a gazdálkodó emberekhez és az olvasókhoz.
 A kontyvirág (Arum) nemzetség 12 faja Közép-Európától a Földközi tenger mellékén át egészen Iránig megtalálható. Az Erdélyben is elõforduló foltos kontyvirág közép-európai (mediterrán), melegkedvelõ faj. A síkságtól a prealpin (alhavasi) tájig felhatoló növény a laza-, üde vagy nyirkos, tápanyagban gazdag, gyengén savanyú szelíd humuszos erdei törmelék, agyag-, vályogtalajon bükkösök, gyertyánosok, tölgyesek lakója. Székelyudvarhely környékén a Budváron (1982), Ócfalván (Ócfalvi erdõ, Csorgó: 1995), a homoródalmási barlang környékén (1996) és Varságon fordul elõ.
Gumós gyöktörzsû, évelõ növény. A gumó kb. 2 cm hosszú, hengeres vagy tojásdad alakú. 10-40 cm, kivételesen 60 cm magas kopasz hajtású növény. Tõállású nyeles levelei 10-20 cm hosszúak, háromszögletûek, dárdás-nyilas vállúak, hullámos szélûek. A levelek élénkzöldek, ritkán sötétzöldek vagy barnafoltosak. Leveleit sebek gyógyítására használja a román népi gyógyászat. „Jó köszvénytõl” (reumától) tartják a kalotaszegiek (Inaktelkiek). Különleges alakú, nagy virágzata rögtön feltûnik az erdõjáró embernek. Torzsavirágzatát 15-25 cm nagyságú zöldesfehér-sárga színû ibolyás foltoktól tarka fellevél (buroklevél) védi. Torzsavirágzata fele akkora, mint a buroklevél. A buroklevél mélyén, a torzsvirágzaton a termõsvirágok alul, a porzósok fölül helyezkednek el, de felettük már meddõ virágkoszorú található. Április-május hónapokban virágzik.
Virágzata virágökológiai szempontból érdekes, rovarmegporzású „csapdavirágzat”. A meddõvirágok illatmirigyként mûködnek, s a vizelet szagára emlékeztetõ dögszagot árasztanak. Az illatanyagok kisebb legyeket és bogarakat vonzanak oda, melyek a buroklevél síkos, finom olajbevonatú peremérõl a buroklevél katlanába hullanak. A katlan kijáratát rácsszerûen elálló varsához hasonló szõrszálak zárják el, tehát a rovarok nem szabadulhatnak. A rovarok „fogságuk” alatt nem éheznek, mert a termõs virágok bibéi édes nedvet választanak ki.
A termõs virágok beporzása után ezek összezsugorodnak és a buroklevél szélén lévõ szõrszálak is elszáradnak. Szabad az út! Azonban a torzsavirágzat porzós virágai csak akkor érnek be, s így a fogságukból kifelé igyekvõ rovarok még megrakódnak virágporral, hogy újabb virágokat porozzanak be. A foltos kontyvirágnak örvösen elhelyezkedõ korallpiros bogyótermései vannak. A növény minden része mérgezõ.
Önmagukért beszélnek népi elnevezései. Növényünket az erdélyi románság „rodul pãmântului” (a föld termése, áldása) néven tartja számon. A bihari románok a termõ- és porzós virágok nagy számából, fejlettségébõl a kukorica illetve a búza bõ termését jósolják virágzása idején. A torzsavirágzat buroklevelébõl kiálló részének duzzadt, hengeres volta viszont azt jelzi számukra, hogy a boros hordók sem maradnak üresen.
Szívünkhöz, nyelvünkhöz közelebb álló Józsa János „Fekete” (1929) homoródalmási pásztortól gyûjtött neve és termésjósló jelzése. A foltos kontyvirág helyi, szépen szóló neve: áldásmutató (áldás=termés!). Növényünk piros bogyós termésörveinek számából és a bogyók nagyságából a kukorica, búza és szõlõ áldására következtet a homoródmenti gazda. A moldovai Pusztina lakói is „rodul pãmântului” néven ismerik a növényt és a homoródmentiekhez hasonlóan jósolják a termést. Így igazi termésjósló növény a tudományos magyar nevén foltos kontyvirágnak nevezett áldásmutató.
Írásunkat zárva kívánjunk minden dolgos-szorgos gazdának a virágzó áldásmutatóval együtt kedvezõ idõjárást és bort, búzát, kukoricát — bõ termést ebben az évben is.
|
| |
| |
|
