Főleg a szláv népek (például a horvátok is, kiktől a „vargánya” elnevezés származtatható nyelvünkben) a vargányát, mindenekelőtt az ízleteset, a Boletus edulist tartják a gombának, a többi csak hozzá hasonló (valamiben, valamennyire). A magyar nyelvterületen –Kétvölgyön- élő vendek például a gomba szavukkal csakis a vargányára utalnak, ahogy például a románok a gombát jelentő szót csiperke és (Nagyszeben környékén) vargánya jelentésben is használják (Drăgulescu 1992: 132, 2002: 16). A magyarok is sokra tartják a vargányát, általában, de van olyan népcsoportunk, amely bizony óvakodik tőle, de legalábbis csak nemrég megismertnek mondja, és eleinte bolondgombának tartotta (a székelység, legalábbis részben). Újabban –néhol régóta- a Székelyföldön is nagyvad a gombavadász szemében, a gombák közt ő a medve. A kitüntetettség jele az, amikor valamelyik gombafaj gyűjtését, keresését, szedését külön szóval, kifejezéssel emlegetik, így beszélnek Sepsiszéken például suskázásról (Ptychoverpa spp., Morchella spp.), rókászásról (Cantharellus cibarius), tavaszi és őszi csikkajozásról (Calocybe gambosa, illetve Lepista panaeola), csiperkészésről (Agaricus spp.), de ritkán bár medvészésről (Boletus edulis, Boletus reticulatus) is, ez utóbbi jelöli az ízletes meg a nyári vargánya szedését errefelé.

     Majd mindegyik vargánya és tinóru ehető, de a legismertebb és a legkedveltebb kétségtelenül az ízletes vargánya, melyet gyakran ugyanazon névvel illetnek, mint közeli rokonát, a nyári vargányát. Főbb jellemzői: barna színe, csak felső részén hálózatos hasasodó tönkje, bőrszerű bőr domború majd ellaposodó kalapján, színtartó fehér húsa, előbb fehér, majd zöldesedő csöves termőteste, közepes vagy nagy termete. Nyáron és ősszel terem lombhullató és főleg tűlevelű erdőkben. A magyar nyelvterület nagyobbik részén csak az ízletes vargányát s közeli rokonát a nyári vargányát (Boletus reticulatus) ismerik és szedik. Kisebb mértékben, de viszonylag gyakran számon tartják bizonyos vidékeken: a királyvargányát (Boletus regius), a barna tinórut (Boletus badius), a szemcsésnyelű tinórut (Suillus granulatus), a piros kalapú érdestinórukat (Leccinum quercinum, Leccinum rufum). A bronzos vargányát (Boletus aereus) és a vörösbarna vargányát (Boletus pinophilus) néhol bizonyára ízletes vargányának tekintik, leszedik, eszik (például a Székelységben) .
 
A magyarság (centrális) gombáinak sorában természetesen ott találjuk a vargányát is: 1. sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) 2. fehértejű és zöldülőtejű keserűgomba (Lactarius piperatus, Lactarius pergamenus) 3. mezei csiperke  (Agaricus campestris, A. arvensis, A. bisporus) 4. nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) 5. kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha) 6. ízletes vargánya (Boletus edulis). 7. kucsmagomba (Ptychoverpa bohemica, Morchella esculenta stb.) 8. mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) 9. pöfeteg (Langermannia gigantea, Calvatia utriformis, Bovista plumbea, Lycoperdon perlatum) 10. kései laskagomba (Pleurotus ostreatus) 12. tapló (Fomes fomentarius stb.).