| | | Lombhullató fáink rügyfakadása | | |
|
| |
Mérsékelt égövünk alatt élő lombos fáinkra szakaszos növekedés jellemző: lényegesen változó a növekedés és a fejlődés üteme a négy évszak során. A lomblevél (nomophilla) leválik az ősz folyamán, az első fagyok miatt. A helyén maradt sebhelyet paraszövet zárja el, nyomát felismerjük a levélripacsról (cicatrix). Télen a faágakon ez jól megfigyelhető. A lecsupaszodást követően már előtűnnek az új rügyek, melyek mint fiatal hajtások, már az előző tenyészidőszak alatt fejlődésnek indultak. Felépítésükkel tökéletesen alkalmazkodtak a téli időszak kedvezőtlen körülményeihez: a szártenyészőcsúcsot pikkely alakú levelek fedik. A külsők nagyobbak, ezek befedik belső fejletlen leveleket. A külső nagyobb , bőrnemű levélképleteket RÜGYPIKKELYEKNEK nevezik. Ha ragacsos tapintásúak, gyantabevonattal rendelkeznek. A rügypikkelyek jelenléte jellemző adott fajokra. Ezek fedett rügyű fajok. A bodzafa (Sambucus) rügye csupasz, mert a rügypikkelyek hiányzanak. A rügyek takarását szőrözött és nagyobb levelek látják el.
MILYEN A RÜGY BELSEJE? Belső felépítésében a levelek még kezdeti szakaszban vannak. Úgynevezett dudorok csupán. Aszerint, hogy e dudorokból a továbbfejlődés során levél, virág vagy mindkettő alakul ki, megkülönböztetünk LEVÉLRÜGYEKET, VIRÁGRÜGYEKET és VEGYES RÜGYEKET.
Lombfakadás előtt feltűnően duzzadtak a virágrügyek, míg a levélrügyek kevésbé (szilfa, húsos som). A virágrügyek felépítésében kétféle típus lehet: termős virágrügyből termést hozó virág nyílik: a rózsaféléknél például a himnős virágok egyben termősek is (bajnóca, kökény, szilvafa, almafa...), az egylaki mogyorófa, a kétlaki kecskefűz egynemű termős virágokat fejleszt.
A barkarügy barkavirágzatot fejlesztő virágrügy: a kecskefűzön külön egyedeken nyílnak a porzós rügyek (picus), a mogyorónál, diófánál ugyanazon egyeden, de váltivarúak. Külön-külön helyezkednek el az ágakon a termős és a porzós rügyek. Elhelyezkedés szerint a csúcsrügyek a hajtás hosszanti növekedését szolgálják, a levelek hónaljában keletkező hónaljrügyekkel pedig az ágak indulnak fejlődésnek.
Szokásos tavasszal az ágak levágása, lemetszése. Célja az elöregedett, sérült vagy elszáradt és fertőzőforrást képező ágak levágása, eltávolítása: fiatalítás, koronaalakítás, termős ágak (minél nagyobb szöget zárjon be a függőlegessel) serkentése, fényhez juttatása gyérítéssel. Idős gyümöcsfáknál, ahol a terméshozam hanyatlik, a fiatalító metszés célja az alvó virágrügyek előcsalogatása. Ilyen esetekben a hajtások egyrészt az ágak tövi részén megmaradt, eddig fejletlen alvó hónaljrügyekből alakulnak ki. Másrészt még nem héjkérges ágak, valamint a törzs járulékos rügyeiből indulnak fejlődésnek. Télen is meghatározhatók a lombjukat vesztett fás növények fajai, a rügyek jellemző alakja, nagysága, helyzete (elálló vagy ághoz simuló), a rügypikkelyek gyantás, szőrös vagy csupasz tulajdonsága alapján. Összehasonlítható a csúcsrügy és a levélrügy, a rügyben a fiatal levelek kölcsönös elhelyezkedése (bomlása), és összehajlottsága (türemkedése). A bükkfa rügye fedett, szabadon álló, ülő, hegyes és jelentős hosszúságú. Az égerfa rügye nyeles, rövid, alakja tojásdad. A fehérakác rügyei rejtettek, alig láthatóak. A tavaszi felmelegedés, napfény hatására a rügy fedőpikkelyei szétnyílnak és az eddig beborított részek most gyors fejlődésnek indulnak. A rügy belsejéből való kiszabadulásukat nevezzük RÜGYFAKADÁSNAK. Ezzel a hajtás fejlődésnek indul. |
| |
| |
|
