| | | A fagyöngy ( Viscum album L.) | | |
|
A Viscum nemzetségnek kb. 65 faja ismeretes melyek Ázsia, Afrika tropikus és szubtropikus vidékein és Ausztrália északi részén gyakoribbak. A mi vidékeinken honos fehér fagyöngy(Viscum album L.) eurázsiai mediterrán elterjedésű, síkságoktól a montán (hegyi) tájakig felhatoló faj. Növényünk többnyire lombos fák ágain képez 60-100 cm átmérőjű, évelő, fás, örökzöld és gömb alakú telepeket. Szára ismételten álvillásan (pseudodichotomikusan) elágazó, tagolt, zöldessárga. | |
A fák ágain megtelepedő (epifita) fagyöngy hemiparazita (félélősködő) életmódjával érdekes növénytani leckét ad a rácsodálkozónak. A félélősködő életmód lényege a következő: a fagyöngy szívógyökereivel (hausztóriumaival) a gazdanövény faedényeiből nyers táplálékot szív el. Mivel a villás elágazású, átellenes állású, bőrnemü, sárgászöld-zöldszínű tehát klorofiltartalmú-levelei fotoszintézisre képesek, vagyis a növény önmagának képes táplálékot előállítani a gazdanövénytől elszívott nyers táplálékból.A 3-5-ös csoportokban elhelyezkedő virágai sárga színűek. Ezek egyivarúak (külön porzósak és termősek) a felsőbb ágrészek elágazásaiban virítanak. Megporzását egyes légyfajok végzik, melyeket a virágok jellegzetes illata csalogat.Termése 5 mm átmérőjű, fehér-sárgásfehér, vagy sárga színű, áttetsző, gyöngyszerű álbogyó, benne egyetlen enyves lapos maggal. Az álbogyók télen érnek be. A madarak (rigófélék) fogyasztják és ürülékükkel (endozoochoria révén) terjesztik. A magvak a fák ágain csiráznak ki. Húsos álbogyói enyvszerű, kocsonyás anyagot viszcint tartalmaznak. A bogyók ragadós voltára utalnak az enyvbogyó, felhasználására a madárlép, légyragasz (Kalotaszeg) elnevezései. Kalotaszegen elterjedt elnevezése kecskerágó. A növényt Zsobokon a kecskéknek adják a szegényebbek takarmánynak. A fagyöngy bogyóját gyimbor néven a régi felcsíki bútorfestők használták titkos receptek alapján festékjeik tartóssá tételére.A fagyöngy esetében a gazdanövény szerint különítik el a változatokat. A lombos fákon (vadalma, vadkörte, tölgy, akác, kőris, nyár, hárs, fűz) a ssp. album (bogyója fehér); a fenyőféléken így a jegenyefenyőn fehérfenyő gyöngy (Csobányos) a ssp. Abietis (bogyója fehér) és a ritkán lucfenyőn, erdei fenyőn megtelepedő ssp. austriacum (bogyója sárga) alfajai ismeretesek.A fehér fagyöngy összetéveszthető a hasonló életmódot folytató, lombhullató, sötétzöld levelű, szürke-fekete ágú, sárga álbogyójú fakín vagy sárga fagyöngy (Loranthus europaeus Jacq.)telepeivel. A sárga fagyöngy főleg tölgyfajokon él.A fagyöngynek gyógynövényként leveleit vagy fiatal leveles hajtásait gyűjtik október-december közepe közötti időszakban és március-áprilisban. A fehér fagyöngy mérgező viszkotoxin tartalma főzéssel felbomlik, ártalmatlan lesz. Hatóanyag tartalma és gyógyító hatása függ a gazdanövénytől. Legkevésbé mérgező az, amelyet almafáról, körtefáról, jegenyefenyőről, nyírfáról stb. gyűjtöttek. Ne gyűjtsünk juharról, hársról, dióról és különösen nyárfáról mert toxikus (mérgező) hatásúak.Mint gyógynövényt teáját vérnyomás csökkentésére használják. Hatásosabb ha gyöngyajakkal, galagonyával társítják. 2-4 g zöld szárított fagyöngyöt 250 ml vízben főzzünk meg, majd kortyolva fogyasztjuk. Ajánlott immunrendszer erősítő, anyagcsere-szabályozó hatásáért is.Télen a csupaszon meredező faágak lehangoló látványt nyújtanak. Ebbe a képbe lopnak szemvidító csalóka látványt a fák ágai közt zöldellő fagyöngy telepek. Öröm a szemnek, mert gyöngy, de kín a fának! Ezt a kettős jelzését fogalmazta meg Reményik Sándor erdélyi lelkéből fakadó verse a fagyöngyről. Íme:
Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő könnybefagyott bánata,
Élősködik, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak
|
| |
| |
|
