|
| | | Gondolatok a pergetésről 1 | | |
|
 A legtöbb horgásznak van kedvenc módszere, az enyém a pergetés. Az évek folyamán sikerült szert tennem néhány tapasztalatra és ennél is több műcsalira. Ezekről szeretnék néhány szót ejteni a következőkben, és remélem, tudok némi információval szolgálni a pergetéssel ismerkedő horgásztársaknak. Tévedés ne essék, senkit nem akarok kioktatni, csak a tapasztalataimat, észrevételeimet szeretném leírni. Mint mindent, ezt is illik az elején kezdeni, tehát a felszerelés összeállításával.
| |
Talán az első és legfontosabb dolog a megfelelő horgászbot kiválasztása, ami elsősorban attól függ, hogy milyen halfajra szeretnénk pergetni vele, mert, ugye, egy finom kis domolykózó bottal nem indulhatunk a csukák ellen, és ez fordítva is igaz. Figyelembe kell vennünk a célhalat, és persze nem utolsó sorban a pénztárcánkat, ezért azt ajánlom, ne kapkodjuk el a vásárlást, többféle botot is vizsgáljunk meg alaposan. Mivel a pergetés arról szól, hogy egész álló nap a kezünkben tartjuk a horgászbotot és dobálunk vele, ezért a bot súlya sem elhanyagolandó tényező. Szerencsére mára már hatalmas a kínálat, nekünk csak ki kell választanunk a számunkra legtetszetősebbet.
Domolykóra a lágyabb, érzékenyebb, míg csukára a keményebb, gerincesebb, mégis érzékeny botokat ajánlanám. Ugyanakkor a bot hossza is lényeges. Míg csónakból a rövidebb, addig a partról a hosszabb horgászbotok az előnyösebbek, de természetesen eltérnek az igények. Van, aki csónakból is ez utóbbiakat részesíti előnyben. Tapasztalatom szerint csónakból való fárasztás közben a hosszú bot igencsak megnehezítheti a dolgunkat.
Ezt követi a megfelelő orsó társítása a bothoz. Az orsókkal szembeni követelményeim a következők: kifogástalan fékrendszer, egyenletes zsinórcsévélés a dobra, ami a távoli és pontos dobásokhoz elengedhetetlen. Egyesek számára az a jó orsó, amiben egy zsáknyi csapágy van, ez számomra sosem volt mérvadó, ugyanis van olyan orsóm, amiben csak négy darab található e kis fémgörgőkből, és messze jobb azoknál, amelyekbe tíz darabot is belezsúfoltak készítőik.
Már csak a zsinór vagy damil kiválasztása van hátra, amiből minél simább felületűt keressünk, ezzel is könnyítve dobásainkat. A kopásállóság szempontját is figyelembe kell vennünk, hogy az esetleg kőhöz vagy gyökérhez súrlódó madzagunk ne sérüljön, mert fárasztás közben könnyen zsinórszakadás lehet a vége. Én a fonott zsinórokat részesítem előnyben, mert nincs nyúlásuk, és követik a csali minden apró mozdulatát, mellesleg szakítószilárdságban is felülmúlják a damilokat. Természetesen mind a zsinór, mind pedig a damil mellett szólnak érvek és ellenérvek, amiket lehetne hosszasan sorolni, de erre most nem kívánok kitérni. Ami még fontos számomra, hogy élénk színű zsinórt használjak, ezen jól nyomon követhető, merre jár csalink. A kicsit hosszúra sikeredett bevezető után következzen néhány halfaj, amelyre eredményesen pergethetünk.
A domolykóval kezdeném a sort, mert ez az a hal, amely szinte bárhol megtalálható (a hegyi patakokban, a nagyobb folyókban vagy a hegyvidéki víztározókban is otthonosan érzi magát), ezért van a legtöbb lehetőségünk pergetni. Jellemző tartózkodási helyei a bedőlt fák, alámosott partrészek, vízbehajló növényzet takarása, nagyobb kövek, vagy bármilyen kisebb-nagyobb vízben lévő tárgy, ami mellet biztonságban érzi magát. A kisebb példányok bandában kutatnak élelem után, míg a nagyobb egyedek magányosan, általában egy helyben lesnek a táplálékra. A növényi és az állati eredetű táplálékot is szívesen elfogyasztja. Bármilyen hihetetlen, a kisebb emlősöket (egerek, pockok), vagy a vízbe pottyanó kisebb madarak fiókáit is megeszi, nem válogatós a táplálék terén. Ezt a mindenevő hajlamát kihasználva eredményesen pergethetünk rájuk.
Domolykózni 10-20 grammos, 2,40 és 2,70 méteres botokat használok. Ezek a paraméterek érzékeny, B-akciós pálcákat takarnak, melyek már a félkilós hal alatt is szépen dolgoznak. A bothoz orsó is dukál, úgy lesz az igazi a felszerelés. Ezekhez a botokhoz harmincas méretű, elsőfékes orsókat használok, felesleges nagyobbat, hiszen csak plusz súly. A kissebeket meg nem szeretem, meghurkásodik a damil, és a zsinór is nehezebben pereg le róla dobás közben, mindez a kisméretű dob miatt.
Zsinórból 0,12-est, maximum 0,15-öst használok, míg damilból 0,18-ast esetleg 0,20-ast. Ezek a paraméterek fölé nem igazán megyek, hisz a halak mérete nem teszi indokolttá, meg a vastag madzag a műcsali mozgását is nagyban ronthatja.
Ha mindezen túlvagyunk, akkor irány a vízpart. Itt az első és legfontosabb feltétel: ha nem muszáj, ne menjünk közel a parthoz, és a lehető legcsendesebben közelítsük meg azt, mert észrevehetnek bennünket a halak.
1. Akcióban. Minél távolabb a víz szélétől
 Talán csak most következik az igazi dilemma, hogy milyen csalit is csatoljunk a zsinórunk végére. Elsőre mindig wobblerrel indítok, nagyon megkedveltem a kis műhalacskákat. Figyelembe kell venni a vízmélységet, és ennek függvényében kell kiválasztani a helyes műcsalit. Nyári időszakban a hely vallatását egy felszínhez közel járó wobblerrel kezdem. Ezután felcsatolok egy mélyebben járó típust, és mindaddig váltogatom a csalikat, amíg egészen a fenékközelbe nem húzom őket, tehát az egész vízmélységet alaposan átpásztázom. Ha van ott éhes domi, előbb-utóbb rácsimpaszkodik valamelyikre. Más a helyzet ősszel vagy a téli időszakban, amikor a vizek már lényegesen lehűltek, ilyenkor a halak általában a mélyebb vízrétegeket részesítik előnyben, ezért értelemszerűen a mélyen járó modellek kerülnek előtérbe. Ilyenkor a minél lassúbb csalivezetés vezethet eredményekhez.
2. Néhány wobbler, amivel az idők folyamán jó néhány domolykót (és nem csak azt) sikerült becsapnom
Az időszak is fontos, hogy mikor próbálkozunk a halak becserkészésével. A kora reggeli vagy az esti órák mindig kiemelkednek eredményességükkel, de akár a déli órákban is szerencsével járhatunk. Egyesek a sötétedés beálltával befejezik a pergetést, de én még sötétben is dobálok, nem egy termetes domolykót sikerült már becsapnom a teljes sötétség beállta után. Ezért érdemes kísérletezgetni.
3. Ez a méretes domolykó az alkonyati órákban kapott a kisméretű wobblerre
A helyszín megválasztása sem utolsó tényező. Minél eldugottabb egy hely, annál több az esélyünk, mert kevésbé vannak zavarva a halak, és bátrabban kapnak a felkínált csali után. Ezért ne riadjunk vissza, ha csalánoson vagy sűrű szederindákon kell átgázolnunk, az eredmény általában kárpótol. Természetesen ilyenkor jó szolgálatot tesz a hosszú szárú nadrág vagy egy combcsizma.
4. Minden kis zugot érdemesen alaposan megvallatni
5. A nehéz terep ajándéka
6. A domolykóknak szánt wobblerre rabolt rá ez a sügércsemete
A nagyobb csalik használatától se idegenkedjünk, az esetek többségében „nagy csali, nagy hal”. Természetesen a kisebb domik is szívesen vetik magukat a nagyobb csali után, de ritkán akadnak fel, ezzel mintegy szelektálhatjuk is a megfogni kívánt halak méretét. Az öt- vagy akár hétcentis wobblert is gondolkodás nélkül felkötöm, ha esélyt látok a nagyobb domolykók elejtésére.
7. A „kishalak” sem maradhatnak ki a sorból
8. A mohóságuknak köszönhetően a külső akadás sem ritka
Egy másik sokat foglalkoztatott kérdés, hogy süllyedő (sinking) vagy úszó (floating) wobblert használjunk. Ha a bokrok alá szeretnénk beúsztatni a vízfelszínen a wobblerünket, egyértelműen az úszó modell jöhet számításba. Viszont ha egy bedőlt fa mellől szeretnénk indítani a bevontatást fenékközelben, akkor a süllyedő típusok tehetnek jó szolgálatot.
Nemegyszer előfordult, hogy a süllyedés ideje alatt kapta el egy éhes hal a wobblert, még mielőtt egyet is tekerhettem volna az orsó hajtókarján. Megesik az is, hogy csalinkat a vízbeesés pillanatában ragadja el egy ott bóklászó domi, vagy esetleg a víztetején sodródó wobblerre támad kedvük.
9. Valaha harcsák és domolykók lakhelye volt ez a szakasz a
A Nagy-Küküllőn mára a harcsák majdnem teljesen eltűntek, de a domolykók még ott vannak.
10. Egy termetesebb példány…
11. …és a hétcentis wobbler, amin rajtaveszett
A szürkületi órákban a nagyobb műcsalikat kezdem erőltetni, ugyanis olyankor indulnak portyára a testesebb halak, ilyenkor van a legjobb esélyünk egy-egy szebb példány kifogására.
12. A vaksötétben jelentkezett ez a példány az ötcentis wobblerre
13. Ez a hal is sötétedés után kapott a hétcentis, kétrészes fahalacskára
Ha a különböző műhalakkal nem sikerül kapást kicsikarnunk, akkor jöhetnek a régi, jól bevált körforgók és kisebb támolygók. Én csak legvégső esetben használom őket, az évek során inkább wobbler-párti lettem, de ez nem jelenti azt, hogy a körforgók eredménytelenek lennének. A tavaly kétszer is sikerült kihúzniuk a pácból, amikor a wobblerek cserbenhagytak. A körforgókhoz ne felejtsünk el jó minőségű forgó karabinert használni, mert csúnyán meg tudják sodorni a zsinórt és a damilt, ezzel kellemetlenné téve a horgászatot.
14. Kisebb körforgók és támolygók.
Már csak egy kérdés van megválaszolatlan: Milyen irányba vontassuk csalinkat, folyással szemben vagy folyással megegyező irányban, vagy tán a keresztben húzott csali a nyerő? A legjobb, ha minden irányt kipróbálunk, én minden elképzelhető helyzetből fogtam már domit.
A halak átlagmérete nem teszi indokolttá a merítőháló használatát, de mindig adódhatnak meglepetések, ezért, ha van rá lehetőségünk, vigyünk magunkkal egy merítőt, még hasznos lehet életünk domijának szákolásánál.
Gotthárd Ferenc Alpár
|
| |
| |
|
|
|
|
